Beleszerettem az egyik legjobb lány barátomba, akivel mindent megbeszélünk, megértjük egymást. De nem szabadott volna, nem tudom mi tévő legyek?

Osztálytársam a lány és teljesen belé habarodtam... de tudom hogy ő csak az egyik legjobb igaz barátjaként tekint rám, mivel barátja van most is és azóta is mióta megismertem... egy új osztályba kerültem ahol mindenki új volt. Én az elejétől fogva nagyon jó viszonyt ápoltam vele rájöttem hogy nagyon hasonlóak vagyunk... hülyéskedtünk egymásra találtunk mint 2 jó barát. Ekkor még semmit nem éreztem iránta csak puszta barátságot, aztán egyszer csak elkezdtünk bele menni mélyebb dolgokba, mélyebb témákba... mintha a lelkünk megértené egymást. Rossz napja volt felvidítottam, rossz napom volt felvidított. Aztán megtörtént ami miatt nem bírok normálisan gondolkodni..., élni az utóbbi hónapokban, teljesen megbolondultam... sajnos belé szerettem, pedig nem akartam. Olyan erős érzelmeket vált ki belőlem mint még eddig senki más. Beleszerettem a nézésébe, a hangjába, az egész lényébe, és még szexuálisan is vonzódom hozzá, de soha nem használnám ki akármi történne, mert nagyon szeretem. Nem olyan régóta ismerem, de mégis olyan mintha évek óta ismernénk egymást olyan jó viszonyt alakítottunk ki, Kb. mindent elmondunk egymásnak. Ez tényleg olyan szinten jó viszony hogy akármit mondhatok neki, csinálhatok vele... például(alpárin fog hangzani tudom):az arcába fingok megkerget hogy jól "elintézzen" semmi harag nem lesz utána... nevetünk egy jót vagy ő is ugyanilyen dolgokkal piszkálódik, de emellett a legkomolyabb dolgokat is elmondjuk egymásnak, és teljes megértéssel fordulunk egymás felé. Minden köszönésnél megölel. Akárhányszor nem látjuk egymást napokig, mondja hogy hiányozni fogok, az iskolában is állandóan csak ölelget, de én kiismertem hogy milyen tudom hogy nem érez többet, és a szívem szakad meg soha nem voltam még ilyen helyzetben. Annyira megfogott mint még senki más, és olyan rossz nap mint nap úgy ölelgetni, úgy hülyéskedni vele, úgy a szemébe nézni hogy én szerelmes vagyok. Nem arról van szó hogy nem merném elmondani hogy mit érzek iránta, csak hát inkább nem akarom... mert biztos hogy nem nézne már úgy rám utána, meg körülbelül ha elmondanám először azt is hinné hogy hülyéskedek, mert tényleg nagyon nagyon jó barátok vagyunk IGAZ barátok. Elmond mindent mit hogy, mikor, mit... csinál a barátjával és én kamúból röhögök biztatom stb... közben pedig olyan szinten szétzuhan a szívem. Akárhányszor veszekednek, tudom hogy nem szép dolog de olyankor egyszerűen kicsattanok a boldogságtól pedig nem akarom hogy én miattam szakítsanak, de egyszerűen nem bírom az érzéseimet letagadni, eldobni, elfolytani, pedig igazából azt szeretném... folyton csak rá gondolok és hónapok óta nem vagyok önmagam boldogtalanul élek, attól független hogy megvan mindenem. Barátaim, ház, szűlők, minden. Mit tegyek? Ki akarok belőle szeretni, nem reménykedni hogy jaj majd mikor tudnék rá lecsapni... újra rendes barátként szeretnék rá tekinteni... Szerintetek mit tehetnék? Normális válaszokat várok... Köszi 20/f