Hogy gyűjtsek erôt a szakításhoz?

Fél éve vagyunk együtt, a barátom 20 éves én 22 vagyok. Sose volt igazán jó a kapcsolatunk. Alig volt rám ideje, és folyton lebukott kisebb-nagyobb hazugságokkal. A végén olyanok voltunk mint 1 öreg házaspár, hazajött, leült facebookozni, utána dolgozott, én elétettem a vacsit és olvastam. Nem tudta elfogadni, hogy nekem törôdésre van szükségem. Végül 1 buliban megismertem 1 fiút, akivel számit cseréltem. Persze nem lett semmi belôle semmi, egyszer beszéltem vele facebookon, kikérdezett a kapcsolatomról. Persze a párom feltörte a facebookom, írt neki 1 mocskolódó üzenetet, engem pedig kidobott. Végül abban állapodtunk meg, hogy kap 3 hét gondolkodási idôt. 1 hét múlva visszajött, hogy béküljünk. Vacilláltam, de belementem. Azóta egyszer találkoztunk, az jó volt, bár megigérte, hogy 7-kor befejezi a munkát, de 11-ig csinálta. De mikor feldobtam, hogy csütörtökön szeretném látni, de nem lelkesedett az ötletért a sok munka miatt.

Mióta kibékültünk, nincs nap, hogy össze ne vesszünk a virtuális világban. Persze ebben én is hibás vagyok, mert folyton felemlegetem a hazugságait, nem megy túllépni.

Ma jöttem rá, hogy semmi értelme folytatnunk. Elment meginni este 1 sört, hiszem is meg nem is azt, hogy kivel megy. Hiába mondja, nem hiszem el egy szavát sem. Nagyon fáj, mert szeretem, de folyton belemarok a múlt miatt. Mindkettônk megérdemel egy igazi kapcsolatot, nem egy ilyet, amiben ennyire üti egymást a személyiségünk. Feladtam, belefáradtam az elhanyagolásba és a hazugságokba. Mindig azt vallottam, hogy egy kapcsolatot az utolsó pillanatig meg kell próbálni megmenteni, de nem megy elfogyott az erôm

Viszont, mindig, mikor ot vagyok, hogy akkor vége, szörnyû lelkiismeret furdalásom lesz, és nincs erôm hozzá.

Hogy mondjam ki az utolsó szót?

(Az esetleges félregépelésért elnézést, mobilon pötyögtem.)