Hogyan tudnám elfelejteni? Reménykedhetek, lesz még ebből valami?

As szakítás egy genya dolog. De sajnos néha muszáj. Fáj, és nehezen múlik. De ha neki nem kellettél(bár nem tudom, ki szakított kivel), akkor felesleges utána epekedned, kénytelen leszel túltenni magadat rajta. Bár ezt mondani könnyű, megtenni pedig kegyetlenül nehéz. Azt próbáld magadban erősíteni, hogy jobbat is érdemelsz, és hogy minden bizonnyal van nála jobb is. Nem kell megutálni, de reménykedni sem. Valószínűleg csak észre veszel dolgokat, amik átlagisak, és felnagyítod őket, mert szeretnéd, ha valamit jelentenének. Ezt a legnehezebb elhatárolni a valódi közeledési szándéktól.

Hogy nem törölt le msn-ről, vagy nézeget még téged, azért is lehet, mert neki sem könnyű mondjuk elszakadnia tőled. Nem megy az úgy napról napra, pikk-pakk, mert reggel ébredéskor kijelented, hogy nem szereted többé.

Mivel a remény egy rendkívül piszok kis valami, én inkább elfoglalnám magam látástól vakulásig tennivalóval, hogy időm se legyen ezen agyalni. És egy idő után, mikor huzamosabb ideig nem törődtél vele, egyszerűen kikopik.

Persze, ez sem garancia arra, hogy máshogy nem lenne jobb.

Azért sok szerencsét, és rengeteg erőt!