Reménykedhet még egy demiszexuális (szürke-aszexuális) 26 éves fiú párkapcsolatban?

Ismerek hasonló gondolkodású embereket, legalábbis a művész-világ szinte ontja az ilyen férfiakat. Vagy a másik végletet, akik folyamatosan hajszolják a nőket.

Tapasztalataim az előbbi esetre:

Minél intelligensebb és műveltebb valaki, annál destruktívabb az életfolyamatait tekintve, főleg ha hiányzik belőle a bölcsesség. Ugye ismerős az az idézet, hogy "a tett halála az okoskodás"? Jobb lenne az életed, ha bizonyos dolgokat elengednél, mert nem lehet mindent agyból megmagyarázni, és nem lehet mindent irányítani. Ez puszta egoizmus, ami azt hiszem nálad igazán a csúcsra van járatva.

28/Nő

És ez amúgy miért baj? Bár mindegyikünk ilyen lenne, össze tenném a két kezem. Tudod, az ellenkezőjétől is sokat lehet szenvedni, sokfélék vagyunk emberek, és az hogy te ki tudsz tartani ilyen szinten egy embernél, ez jó dolog.

Értem, ami nehéz nálad, az az eleje. Tudod, nálam is és sokaknál ritkán van az a mély vonzalom, amiről írsz, csak 1-2 személynél volt eddig életemben, és ráadásul nálam sem a testiségen alapult, hanem pont hogy olyan embereknél jött elő, akik külsőleg nem éppen az "eseteim", egyszerűen megismertem és jött, a vonzalom ilyen. (Egyszer volt olyan is, hogy nem is ismertem az illetőt, csak látásból, bála is majd 2 évig megmaradt. Azóta nem láttam, de amikor 1 év után újra láttam, ugyanúgy összeszorult a gyomrom. :D )

Ha munkahelyen több emberre dolgozol egy helyen, akkor pl simán el tudom képzelni, hogy így kialakuljon- mivel ha együtt/ egy légtérben dolgoztok, közben meg tudod ismerni a másikat, ki tud alakulni köztettek idővel egy érzelmi kötődés, és egyből nem is szoktak beleugrani munkában kapcsolatba, csak azt veszik észre hogy keresik egymás társaságát, aztán hogy fél szavakból megértitek egymást és jól érzitek egymás közelében DE munka miatt még ilyenkor is óvatosan tapogatóznak, így idő is bőven álla rendelkezésedre. Na de ez csak egy hétköznapi példa volt rá, mint lehetőség ( és elég gyakori eset, tehát reális).

Én mondom, örülj neki, hogy ilyen vagy, bár én is ilyen lennék, istenem!

Én meg itt vagyok, hosszú kapcsolatomban, együtt azzal, aki szeret, már komolyan tervezgetünk, és nekem meg épp az ellenkezője bántja a lelkemet néha ( amit mindig elfolytok és senkinek nem mondtam), hogy, félek, hogy kimaradtam valamiből,amiért nem éltem ki magam, nem volt részem kalandokba mással, ugyanis soha senki mással nem feküdtem le, nem volt előtte más kapcsolatom rajta kívül. Mindig féltem valamiért.

És most meg azért, mert 10-20-30 év múlva ki tudja, melyiket bánnám meg jobban, hogy nem éltem át/ki, tapasztaltam meg dolgokat, mint mások, amikor lehetett volna és leélem az életemet, vagy ha emiatt a kis pánik miatt félre dobnám azt, ami viszont fontos része az életemnek és másnak meg ez sincs.

Na mindegy, ez már az én keresztem, de látod, mennyivel jobb lenne, ha én is így lennék, ahogy te, és nem jönnének ezek a hülye gondolatok/érzések rám olykor..

25N