Miért jó szerelmesnek lenni?

"Kárpótol a szerelem meg az emlékek a fajdalomért?"

Igen!

Csak akkor jó ha viszonozzák is. Ha nem akkor rosszabb mint a pokol. Főleg ha még sosem viszonozták.

29f

Én személy szerint még nem voltam úgy szerelmes hogy megláttam és hopp, szerintem a szerelem az kialakul két ember között, vannak sokan kik összekeverik a kiváncsiságal, és egyéb vágyakkal ja meg beleképzelik magukat a helyzetbe és építenek fejben egy víziót amit meg szeretnének élni, ezt hívják plátói szerelemnek, vagy beteljesületlennek.

A szerelem az egy kicsit bonyolultabb történet és igen nagyon tud fájni, jóformán le sem lehet írni vagy mondani max egy kicsit hasonlítani valamihez de aki még nem érzett így az nem tudja felfogni és legyint csak!

#15-nek (22:00)

Ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan szerelem ami hosszas ismeretség alatt alakul ki ahhoz az adott személy közélben kellene legyél.

A legnagyobb probléma az, hogy a mai ember a legtöbb idejét a munkahelyén tölti, a megmarad időben, bevásárol, utazik haza vagy munkahelyére, főz, takarít néha elmegy szórakozni ha van ideje, alszik.

A munkahely esetleg egy baráti kör elég szűk arra, hogy miden ember így tegyen szert egy párkapcsolatra / szerelemre.

Ekkor marad az, hogy kiválasztunk valakit akit meg kellene hódítani, vagy csak annyi is elég, ha randira hívjuk és a randevúk során kialakul a szerelem is (elméletben gondlom így működik).

A mai kor legnagyobb platói szerelmesei a 20-30 as férfiak. De bele is vannak kényszerítve ebbe mert a mai 20-30 as lányok / nők is csak egyszerűen kiszemelnek maguknak egy - két férfit és csak annak küldik a jeleket és annak a próbálkozásaira várnak még akkor is ha azok sokszor foglaltak, a többieket pedig lekoptatják egyből.

A baj a felületességben van, mert nem hagynak egy kis időt arra, hogy megismerjék a másikat és ezzel hatalmas frusztrációba taszítják férfit aki egy idő után már egyre jobban fogja utálni ezt az ismerkedési fázis és csak már a végcélra fog koncentrálni és nem a bejárandó .

Én is és mint még sokan akik ide írnak inkább csak a végeredményre tudok gondolni és nem a bejárandó útra, ez első sorban azért van mert az egy biztosabb pont amiről lehet álmodozni, de a bejárandó utat már nehéz elképelni, főleg mert a legtöbb embernek esélye sincs olyan helyzetbe kerülni, ahol nap mint nap egyre közelebb kerülnének egymáshoz valakivel, de még egy szórakozó helyen is sok embernek kevés esélye van erre: az első ok, hogy elutasítják állandóan, a második ok, hogy az állandó negatív élmények hatására egyre nehezebben megy az, hogy megszólítson valakit.

"Hogy kárpótol a fájdalomért?"

Habitus, beállítottság kérdése. Ha eddig szerettem valakit, bármennyire is fájt, amikor vége lett, az érzést sose cseréltem volna el egy kevésbé fájdalmas, de kevésbé intenzíven megélt kapcsolatért. Sose arra gondolok, hogy x-szel mennyire fájt a szakítás, hanem arra, hogy x-szel mennyire jó volt, míg szerettük egymást.