Nem értem, miért ilyenek az emberek? Ilyen könnyen elfelejteni valakit?

Nem érzem, hogy az emberek ragaszkodóak lennének. Egyszerűen én olyan vagyok, hogy még ha nem is volt igazán tökéletes egy kapcsolat, számon tartom az apróságokat, és szeretem nem eldobni, vagy feláldozni mindent egy pár rossz mozzanatért, vitáért, hibáért. De úgy látom, hogy nagyon, nagyon, nagyon sok ember nincs ezzel így. Nagyon könnyedén dobálják, csapják szét a kapcsolataikat, aztán persze, idővel siránkoznak, de tenni nem sok mindent tennének, mert a büszkeség, és hasonló egoféltő érzelmek gátolják őket. Hát milyen beteg világ ez, kérem? (Bocsánat, ha kicsit összefüggéstelen, de a péntek este már csak ilyen.)