Én keressem vagy várjam meg míg ő fog?

Van egy barátnőm akivel már lassan egy éve együtt vagyunk. Már egy párszor abba akartuk hagyni a dolgot de egyszerűen nem bírunk szakítani. És ez már szinte az első két hónap óta ez megy. Utóbbi időben nagy tesztelgetéseknek vagyok kivéve mint ahogyan azt tudjátok minden nő le teszteli a párját mielőtt komolyabbra fordulna a kapcsolat. Ezeket persze nem mindig veszem észre és van hogy csak később esnek le ezek a dolgok hogy ezek mögött bizony komoly kérdések vannak. Ezt már meg is jegyeztem neki és hát persze hogy én voltam a hülye :-) mert egy nőt nem lehet szembesiteni ezekkel és azzal támadt hogy én beteg vagyok hogy ilyeneket képzelek be és hogy nincs ÖNBECSÜLÉSEM! Amikor együtt vagyunk nagyon jól elvagyunk minden téren az ágyban a konyhában (amikor közösen főzünk) jókat beszélünk és nagyokat nevetünk. De folyton olyanokkal mond, hogy ő nem én hozzám való, hogy ő nem szeret főzni,takarítani stb stb és hogy nekem nem ilyen nő való mint amilyen ő én hát természetesen erre csak azt mondom mindig hogy én sem egy házi rabszolgára vágyom ezek olyan dolgok hogy ebben én is részt tudok venni sőt szeretnék is. De nagyon szeretem és nem akarom elvesziteni. Most hétvégén felhívtam és kérdeztem hová megy azt mondta pasizni de ez kamu csak azért mondta mert féltékennyé akart tenni ami már sikerült neki ezt már eljátszotta. És itt megint elkezdte sorolni hogy ő nem hozzám való hanem fogjak magamnak vmi falusi menyecskét aki mos,főz,takarít stb (mindezt sunyi kuncogással mondta) hát én meg berágtam és szépen meg mondtam neki hogy igen is van önbecsülésem és ha ő így gondolja akkor menjen nyugodtan pasizzon de de akkor felejtsük is el egymást és itt ennyi volt a beszélgetés. Nem olyan rég volt egy olyan beszélgetés mikor szoba jött ez a félre lépéses dolog én akkor mondtam neki hogy ha megtenné akkor én akkor nem haragudnék de onnantól kezdve biztos hogy kizárnám az életemből és erre persze vissza lépett és azt mondta vár még... Ugyanis annyira nem szoros a kapcsolat most mert nem sűrűn találkozunk hétvégente általában. Meg ügye elég sűrűn üti egyik szavával a másikat de szeret. Tehát a kérdésem várjak míg ő keres és megmarad az önbecsülésem vagy keressem én és beszélgessek el vele? Én már szeretnék össze költözni vele illetve feleségül venni neki is ugyan az a vágya mint nekem. Nem bulizni akarunk hanem már családot alapítani és lassan akár jöhetne is egy gyerek :-)