Túlreagálom? Vagy jogos az elkeseredettségem?

Párommal 1 hónapja nem találkoztam, mert egy határidős munkát sos be kell fejeznie, napi 12 órákat dolgozott hétvégente is, oké, nem nyüstölöm, h talizzunk, hallatszik a telefonban, h hulla fáradt.

De: a barátaival érdekes módon össze tudott futni meginni 1 sört és pár óra dumcsira, a kolléganőjének tudott egy fél napot segíteni költözködés miatt, csak nekem mondja mindig h fáradt és szeretné magát kipihenni, ne haragudjak rá. Viszont egy hete (állítólag fáradság miatt) úgy beszél velem, mint akit nem érdeklem, türelmetlenül felcsattan, hamar leteszi a telefont.

Felvetettem, h holnap este találkozhatnánk pár órára, de ő most is fáradt, felhalmozódtak a dolgai, ne haragudjak...

Azt mondtam, mint mindig: semmi baj, megértem, nem sértődök meg ilyeneken.

Viszont nekem ez fáj, h minden előbbre való, mint én, pedig a végén csak annyit kértem, hogy egy ölelésnyi időre találkozzunk, mert nagyon hiányzik, és nem, nem, nem.

Nem tudom eldönteni, h én reagálom túl a helyzetet és vissza fognak állni a dolgok (ma befejezte a határidős munkáját) és tényleg csak a fáradság miatt ilyen vagy jogosan bántódtam meg?