A páromnak világmegváltó terveket dédelget és nem hajlandó dolgozni! Mit tegyek, kérlek adjatok tanácsot, mert lassan beleőrülök. ÉN vagyok a sokat akaró és ő a normális vagy fordítva?

Sziasztok!

Két éve vagyunk együtt a párommal kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ő mindig nagy álmokat kergetett, folyamatosan újabbnál újabb projektekbe fogott, amik tényleg nagyszerű tervek, de soha egyetlen fillért nem hozott... Állandóan átverik, belefektet pénzt dolgokba, de soha nem az sül ki belőle, amire számítunk!

Otthagytam annak idején miatta az egyetemet, beköltöztünk egy porfészekbe, ígérte, dolgozni fog, feleségül vesz és a jövőnket megteremti. Akkor láttam is, hogy állandóan tárgyalásokra jár, de soha semmi nem lesz belőle... Olyan világmegváltó tervekre gondoljatok, amik tényleg fantasztikus ötletek, de minimum milliárdosnak kell lenni hozzá, hogy megvalósítsa. Ezért folyamatosan szponzorokat keresett, akik minket is pénzeltek, hogy ne haljunk éhen a fővárosban.

Tavaly márciusban szakítottunk, mert kiderült, hogy virtuálisan más lányokkal ismerkedett, szexuális oldalakon is. Ezt nem hiszem hogy megérdemeltem, kitartottam mellette a legnagyobb szegénységben is, mert szeretem és hittem a változásában és hogy a jövőnk számára az első... Másfél hónap után megkeresett a szüleimnél (amikor már kibulizta magát) és mivel nekem még nem sikerült (sok szenvedés után) akkor elfelejtenem, visszafogadtam. A pesti porfészket elvesztettük (az egyik szponzora lakása volt)... és a szüleimnél maradtunk vidéken. Akkor tavaly megígérte, hogy felhagy azokkal az emberekkel, akik hitegették, akik miat időt vesztettünk és normális munkát keres, elmondása szerint a szart is lapátolni fogja értünk. Feleségül vesz, a jövőnket megalapozza és biztonságot nyújt nekem, csak fogadjam vissza, mert szeret. Én mivel ő az első nagy szerelmem viszafogadtam és azóta élősködünk anyáéknál...

Az elmúlt egy év alatt egy fillért nem hozott a házhoz, feljárogatunk Pestre tárgyalni az ügyeit (ugyanazokkal a régi emberekkel meg újakkal is), intézi a világmegváltó terveit. Ha nagyon erőltetem, elküld néhány önéletrajzot, jelentkezik állásokra. Azt mondja nem vehet feleségül, amíg anyagilag stabilak nem leszünk. Van egy kislánya is egy régi kapcsolatából, akinek lassan fél évvel késik a gyerektartással, miatta se hajlandó igazából dolgozni. Azt hiszi, majd a nagy ötletei megoldanak mindent, ha végre elindulnak.

Kétségbe vagyok esve, az idegeim nem bírják már, állandóan sírok és kibukok, ahogy ő nevezi "rinyálok" és "hisztizek"... mindig eléri, hogy én érezzem magam bűnösnek, amikor kiabálok vele vagy számonkérem, hogy miért nem veszi komolyan a jövőnket, a házasságunkat, a munkakeresést. Én alkalmi munkákat vállalok, abból támogatom anyáékat itthon, hogy ne legyen balhé, az támogatásokat felszedem az egyetemről, de igazából nem járok be, mert sokszor pénzünk sincs felutazni.

Külföldi állásajánlatokat is kaptam, de nem merem őt egyedül hagyni, mert félek, hogy megint (mint tavaly márciusban) hülyeségeket csinál és csajozik meg rossz társaságba keveredik. Tudom hogy nem vigyázhatok rá egész életemben, mert rámegy a fiatalságom, a jövőm, ... de szeretem mert igazából jól bánik velem, a pici dolgokat értékelem amit tőle kapok (séták, vacsorák, a régi emlékeink, a sok bók amit kapok tőle... és érzem hogy szeret, meg sokat változott). A családom szerint sokkal többet érdemlek, sokkal több járna nekem, hiszen van olyan férfi, aki elhalmozna mindennel és sokkal jobban szeretne, dehát vak vagyok és még nem nyílt fel a szemem sajnos... Érzem hogy egy szemüveg mögé rejtőzöm, amin keresztül nézem őt. Kérlek, adjatok tanácsot, mert nem tudom mitévő legyek!!!