Velem van a baj, túlkomplikálok, vagy jogosan vagyok mérges és szomorú?

Pár hónapja valamiért többet veszekszünk a barátommal mint korábban. Kezdetben csak a szexen ment a vita, többet akartam, nem volt jó, figyelmetlen volt... Aztán ez hol megoldódott hol nem. Utolsó éves vagyok a gimiben, év elején tönkrement a kapcsolatom a legjobb barátnőmmel, az egyetlennel akivel bármit megbeszélhettem, jóformán tehát nincs senkim a barátomon kívül. De nem kezdtem el hisztizni, nem várom el tőle, hogy olyan dolgokat beszéljünk meg, amit egy baráttal kéne. Januárban felvették pestre mesterképzésre, nagyjából 2 órányira tőlem, minden nap feljár ebből következik az, hogy alig beszélgetünk, hetente egyszer találkozunk egy éjszakára plusz egy fél-3/4-ed napra...abból is az éjszaka a miénk, a másnapot végigtanulja. Beszéltünk már sokat róla de keveset szeretkezünk. Akkor hétvégén max 2x . Az is sokszor olyan rutinszerű. Fürdés, ágybabújás, film, szex. Az éjszakát végigalussza, reggel meg kipattan az ágyból és intézi a szokásos dolgait. Vehetek fel csipkét, lehetek előtte meztelen, fekhetek mellette meztelenül, simogathatom, ritkán adja be a derekát. És összességében nagyon rosszul érint ez, a távolság, hogy alig találkozunk, hogy alig beszélünk, ha mégis akkor fáradt, korán elmegy aludni, kevés a szex, nem megyünk sehova...stb stb. Nincsen kivel beszélnem, délutánonként nincs mit csinálnom amellett hogy tanulgatok az érettségire és kezd kikészíteni. Semmi, egyetlen hétvége, egyetlen délután sem alakul úgy ahogy szeretném egy kicsit sem. Nincs sikerélményem a kapcsolatunkban. Csak azt látom, hogy ó már megint itthagyott reggel simán, ó már megint halogatjuk a dolgot fürdés utánra, ó már megint nem tudunk találkozni, ó már megint tanul egész délután, már megint nem válaszol az üzenetemre, már megy is aludni...iszonyatosan bánt...egyébként szeretem őt, és örülök a sikereinek, és hogy sikerült bekerülni egy menő egyetemre egy menő szakra, de...hisztis vagyok? depis? jogtalanul bántanak a dolgok? Mit tegyek?