Miért vagyok ilyen bizonytalan, ha tulajdonképpen semmi okom rá?

A barátommal nagyon jól megvagyunk, együtt élünk, de még így se veszekedtünk soha. Teljes az összhang, mindent meg tudunk beszélni, a legtöbb dologban egyetértünk, amiben meg nem, az nagyjából a "mit együnk ma vacsorára" szintű dolog. Tökéletesen megbízom a hűségében is, amellett, hogy alkalma sem lenne rá, indoka sincs nagyon, mindent megadok neki, amit tudok, üres hassal és tele zacsival sosem lép ki a lakásból.

Akkor mégis, miért érzem magam bizonytalannak? Miért érzem azt, ha pasis estét tartanak, azt a folyamatosan ott motoszkáló kis aggodalmat, hogy mi van ha...? Eddig az sem zavart soha, ha pornót néz valaki, de most meg elkezdett rosszul esni, bár nyilván semmi okom nincs ezen parázni.

Annyira tökéletes ez az egész kapcsolat, hogy szinte nehezemre esik elhinni, amolyan tündérmesébe illő. És amellett, hogy ezt örökké meg szeretném tartani, félek, hogy el fogom veszíteni, és amikor ebbe belegondolok és rájövök, hogy ez a félelem az egyetlen ok, ami miatt elveszíthetném, csak még inkább félek tőle... Mégis, mi van velem? Mit tegyek ez ellen? Valakinek valami ötlete?

Előre is köszönöm...