Lefeküdtünk, azóta bunkó és flegma. Beszéljek Vele? Vagy hagyjam, hátha megnyugszik?

A mostohatestvérem, én 2 voltam, Ő 3, amikor a szüleink összeköltöztek, mellette nőttem fel. A testvérem és egyben a legjobb barátom (volt). Mindig is helyes srác volt, aki folyton a figyelem középpontjába került, de sosem tudtam Rá "úgy" nézni, ahogy a barátnőim pl. Nekem Ő, csak a bátyám volt, aki folyton összetörte magát és mindig bajban volt.

Még a nyárbúcsúztató bulin csókolóztunk, de akkor nem voltam józan és Ő sem. Ezután Ő elutazott, végig bulizott, haza se jött Karácsonyig, de december elején meg én húztam el apához, meg nyaralni, így nem találkoztunk. De az "incidens" után megváltozott a kapcsolatunk, mintha egy fal került volna közénk. Előtte 0-24 beszélgettünk, kapcsolatban voltunk, de később már semmit... Miután mindketten itthon voltunk, akkor is hülyén éreztem magam a társaságában, igyekeztünk mind a ketten kerülni a másikat. De a szüleink még múlt hét pénteken elutaztak és a közöttünk lévő fal eltűnt, olyan volt, mintha az elmúlt fél év meg sem történt volna.

Lefeküdtünk és nekem ráadásul Ő volt az első, de máig semmi gond nem volt. Tök jól elvoltunk kettesben.

Hazajöttek anyáék és azóta flegmázik, hisztizik. Pl. főztem anyáéknak meglepi ebédet és oké, hogy nem vagyok egy konyhatündér, de legszívesebben forró vízzel öntöttem volna nyakon, mikor bejött a konyhába, meglátta, hogy főzök és kifordult azzal a mondattal, hogy "Ő inkább rendel egy pizzát, lehet annak anyáék is jobban örülnének, mint ennek". Aztán le akartam szedni a pizzájáról az oliva bogyókat, mert azokat sosem eszi meg, erre besértődött és mondta, hogy akkor egyem meg nyugodtan az egész pizzát és lelépett.

Délután kértem, hogy segítsen már a matekkal, mert olyan, mintha kínai lenne (Ő 0 tanulással ötös). Erre egy szó nélkül elvette a füzetemet, leírta a házi megoldásait és kb. hozzám vágta.

Nem értem, hogy miért lett ilyen. Szombat óta alig léptünk ki a házból, tegnap ilyenkor még semmi baja nem volt.