Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeret az a férfi aki azért hagyja el a barátnőjét, mert elvetette a közös gyereküket?
A nő pályakezdő munkanélküli. A férfi pedig még egyetemista és szintén nincs vagyona. Otthonról egyik szülő sem támogatja őket.
A nő kilátástalannak találta ezt a helyzetet és elvetettet egy becsúszott babát.
A férfi meg ígért fűt-fát, hogy megoldják a lakhatást, az anyagi gondokat csak ne vetesse el a picit.
Ez ugye nem így történt és a férfi elhagyta a nőt. Pedig elvileg az életénél is jobban szerette.
Valóban szerette?
Ezt nem kellett volna előtte megbeszélni, addig rágni amíg mindkét fél egy állásponton nem lesz? Ez egy eléggé olyan téma ami mindkét felet érinti. Ha az egyik fél önkényesen eldönti egy huszárvágással a vitát, azzal kizárja a másikat mindkettejük jövőjét érintő dologból. Szerintem teljesen jogosan érezheti magát a kizárt fél elhagyatottnak. A másik, hogy azért egy ilyet emészteni kell. Lehet csak hirtelen felindulásból mondott dolgokat a sértett fél és kell neki egy kis idő, hogy rendbe szedje a gondolatait.
Ettől még a szeretete lehetett őszinte. Esetleg nem tudja volna elképzelni, hogy a másik képes lenne ilyesmire. Tehát a fejében alkotott kép nem egyezett a valósággal.
Nem egyszerű helyzet. Hadd gondolkozzon. A lány (a realistább, esetleg pesszimista) szerette egyébként a fiút (a romantikusabb, optimistább felet)?
Egyértelmű, hogy elhagyta.
A férfi akarta a gyereket a nő önhatalmúlag döntött az életéről le**rva a másikat. Ez közös döntés kellett legyen. Ráadásul akarta. Lelki törést okozott nála ez biztos.
Nem is kérdés, hogy egy ilyen után nem kíváncsi a nőre többet.
Nem szerette. Akit szeretek nem hagyom egyedül.
Nem csak úgy értem, hogy nem hagyom el. Nem hagyom, hogy az ígérgetésem ellenére ne történjen semmi. Megyek suli mellett dolgozni, kölcsönt veszek fel vagy bármit, ha azt akarom, hogy megmaradjon a gyerek. Ha meg ezeket az ígéretem ellenére (!!) nem teszem meg akkor tudom, hogy mi a következménye és vállalom. A nővel együtt. Esetleg megbeszélem, hogy szülje meg és amíg nem tudjuk nevelni addig legyen valaki rokonnál, intézetben ahol látogathatjuk, bárhol, hogy később magunkhoz vegyük.
Sajnálom :(
Húúú, egyből jönnek ilyenkor a "közös döntés" hívei, de ha a férfi nem akarja és a nő nem veteti el mégsem, akkor meg jön az, hogy minden nő maga rendelkezik a saját teste felett.
Érdekes ez...
Tudod sok szülőnek csak a szája van hidd el mikor megszületett volna a pici az unoka lett volna a minden
Számomra felfoghatatlan hogy lehet megölni valakit mert ez az persze vannak kivételek ha beteg a baba vagy ilyesmi de nő létemre mondom ha te vagy ez a lány akkor ásd el magad.
Jobbat érdemel az a fiú.
23 éves vagyok és én ha ilyen helyzetben lettem volna ez lett volna az utólsó sőt meg sem fordult volna a fejemben hogy elvetessem
És lehet sőt biztosan szerette a fiú de ezek után nem fogja.
Remélem
Lehet lepontozni meg okoskodni, de egy gyerek sorsáról illik a másik felet is megkérdezni és közösen dönteni. Ez azért nem egy rúd párizsi. Mint a nap olyan világos, hogy egy ilyen egyoldalú döntés után a másik fél kilép és azt mondja, hogy nah enm számíthatok a páromra.
Az, hogy akarta a gyereket és nincsen az meg minden embert megvisel lélekben. Ez sem vita tárgya.
A kettő találkozott a nő lapátra is került. Eszembe sem jutott, hogy másképp döntene a pasas.
Most márciustól hivatalosan is hajléktalan leszek (mert kidobnak otthonról, menjek ahova akarok címszóval). Nem tudom hogy hová megyek, merre megyek. A párom (ex) még mindig az egyetemre jár. Ő is az albiba él, mert őt is elmarták otthonról. Egy 20 ezer ft-os albi mellett is úgy kell fillére pontosan kiszámolnia a pénzét... egy pici baba pedig nem 20 ezer havonta....
Rengeteget sírok és őrlődök, és nagyon szerettem a párom, de a babánakt nem akartam erre az utcára szülni. Ha mondjuk el is melóózni minimálbérért ott ahol mi lakunk csak az albéreltlek bele kerülnek 50-60 ezer ftba. Ez csak az albi díj. Ebbe sem rezsi, sem étkazés. Másokkal való összeköltözés nem opció mert egy pici babával ugyan ki akarna egy fedél alatt lakni?
Én még egy évet sem dolgoztam. Egy gyerek mellett 2 évem kiesik. leszek 28 mire elkezdem az életem. Én akárhogy néztem az igyekezetét és számoltam vetettem nem jött ki sehogy mi meg tudjuk ezt oldani külső segítség nélkül.
És ezt a párom nem volt hajlandó tudomásul venni. Mindig csak a majd megoldjuk duma...
A szívem szakadt meg, nem volt könnyű döntés, azóta minden nap sírok, de tényleg nem láttam a kiutat. Nem azt, hogy létminimumon, de sehogy sem tudunk volna együtt élni....
Szerintem jól döntöttél.
Most sokan le fognak oltani,de megkímélted a gyereket,hogy.sz..r élete legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!