A párommal összekaptunk ezen a dolgon. Igazam van, vagy nincs igazam?

19/L és 22/F

Párom családjáról, közvetve páromról van szó.

Pár hónapja, amikor először találkoztam minden családtagjával; a bátyja feleségének nem tetszett, hogy az anyukájuk rövid idő alatt jobban megkedvelt, mint őt. Ezért kitalált 1-2 hazugságot rólam. Hogy nem főzök semmit, egyáltalán nem is takarítok, nem akarok megházasodni a szerelmemmel és még gyereket sem szeretnék tőle. (egyébként egyik sem igaz :D)Persze mindez a fülembe jutott, és úgymond ő koppant. Meg szerettem volna beszélni vele az ellentétet, de ő letagadta, és elkezdett puncsolni.

A párom semmit nem tett, azt mondta, majd beszél a bátyjával. 1,5 nappal később az apukájuk vette kézbe az irányítást és hívta a házba a bátyját....

Szinte végig ő beszélt erről a problémáról, párom szinte meg sem szólalt. Közben mondtam neki, hogy nem szól semmit?? Ekkor elmotyogott 1-2 mondatot.

Nagyon rosszul esett, hogy nem érdekli, hogy hazugság kering rólam, jóformán asszisztál ennek.

Megkérdeztem, hogy ha az utcán ketten sétálunk; és esetleg engem megtámad valaki, akkor is tehetetlenül áll??!

A másik eset pedig elég friss.

A párom bátyja az első pillanattól kezdve kedvelt, jobban is elvoltam vele, mint a feleségével. Nem mondom, hogy bármelyikükkel is tartottam azóta a kapcsolatot (az anyukáján kívül) ; de oda-vissza érdeklődtünk egymás iránt páromon keresztül.

Tegnap megszületett a kisbabájuk.

Párom, miután megtudta a hírt, felhívott.

De azóta a szülők egyik tagja sem keresett fel engem :(

Nekem pedig ez iszonyú rosszul esett, hogy egy utolsó senki vagyok akkor a családban?? Még egy Facebook-üzenetet sem kaptam (azt nem is vártam volna el, hogy felhívjanak, hiszen másik országban élnek...)

És a páromnak sem mondták, hogy szóljon nekem.

Ma küldtek neki fotókat a csöppségről.

Megkérdeztem, hogy gratulált már-e a nevünkben.

És mondta, hogy nem, a sajátjában sem. Ekkor átgondoltam, hogy miért is kéne gratulálnom? Hiszen nem lettem tájékoztatva az örömhírről.

Párom szerint ebben nincs semmi kivetnivaló, és természetes. Hát igen... Úgy néz ki, én vagyok élete szerelme, hamarosan összeköltözünk, de egy ilyen fontos eseményről én nem tudhatok.

Szomorúvá tesz, hogy megint nem törődik az érzéseimmel.

Legalább ma megdobhattam volna egy Facebook-üzenettel :( Lassan 36 órája, hogy a baba megvan.