Hogyan küzdjem le a féltékenységemet?

A féltékenység semmiféle valódi kapcsolatban nincs az önbizalommal, csak abban az értelemben, hogy az az ember, aki nagyon bízik magában, és lecserélhetőnek tartja a másikat, annak a másik nem fontos, ergo elvesztésétől sem tart.

A féltékenység alapja egy beteg illúzió, amivel a szüleink szoktak minket megajándékozni gyerekként, amikor jogosnak veszik azt, hogy ha Pistike eddig velünk homokozott, aztán másnap már Jocikával homokozik, akkor azt nekünk fáj látni.

Éppúgy a szülő is kamaszkor körül nekiáll hisztizni, hogy a gyereke éppen miért távolodik el tőle szuperszonikus sebességgel, "holott az az ő gyereke".

Ennek az illúziónak a mibenléte az emberi lét tiszteletének hiánya. Az, hogy nem fogadjuk el a másik embert önálló, döntőképes lényként, aki majd maga eldönti, hogy neki mi jó, és azt nem mi mondjuk meg neki, mivel nem a mi tulajdonunk (nem a "miénk").

A féltékenységed ellen próbálj meg emberszeretettel küzdeni. Szeresd a másikat mint embert, és tiszteld azt, hogy ha nem veled akar lenni, akkor ahhoz is joga van. Mert joga van, akárhogy is kaparsz.

Mindaz, amire a kaparással képes vagy, az néhány ember életének a megkeserítése.