Hozzá lehet szokni a magányhoz? Vagy idővel egyre lejjebb fogjuk adni csakhogy ne legyünk egyedül?

Elég sűrű az életem egyedülálló édesanyaként, de persze nyitott szemmel járok.

Esélyt mindig is adtam az embereknek, akár párkapcsolati, akár szimpla emberi ismerkedésről volt szó, ezzel sosem volt probléma. Azzal már inkább, hogy ha egy férfi nem vált ki belőlem már az elején valamilyen (akár pozitív, akár negatív (!) ) érzést, akkor nem játszadozok. Egyszer eljátszottam, hogy esélyt adtam egy ilyen dolognak, meg is bántam bizonyos szempontból. Nem volt túl fair a másikkal szemben.