Mit tegyek? Nem teszek semmi félre érthetőt, csak egyszerűen magamat adom. Majdnem mindenki belém szeret.

Rengeteget nevetek, kicsit szégyenlős vagyok. Enyhén visszafogott, de ha hülyéskedni kell, akkor beleadok apait anyait. Viszonylag sok fiúbarátom van már egészen kiskorom óta.. Valahogy velük jobban megértem a közös hangot. Azonban ennek hátránya is van, hogy a barátaim 90%-a bevallotta, hogy szerelmes belém. És bűntudatom van, hogy vissza kell utasítsam, mert egyszerűen nem szeretnék velük járni. Csak barátként tekintek rájuk. Mit tegyek, hogy az elkövetkezőkben ne legyenek ilyen kellemetlen helyzeteink? (Nem hagyom ott őket, ők a mindeneim. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik. Nem szeretném elveszíteni őket.)

15/L a barátaim egy-két-három évvel idősebbek nálam :-)