Miért gondolják úgy a csajok, hogy egy kapcsolat elején a srácnak kell több energiát belefektetni egy kapcsolatba? Miért neki kell tepernie a másikért?

kisadamnak IS:

Udvaroljon a férfi. A teljes egyenjogúság meg úgyse lesz sose. Valaki mindig vezető kell legyen egy kapcsolatban (ez bizonyos dolgokban fordulhat, vagy kiegyenlítődhet ha a nő ért hozzá jobban, de alapfelállásban magam részéről maradnék a hagyományos megoldásoknál).

#2-es:

én is úgy gondolom, hogy a férfinak kell hódítania :) persze nem teperni 1000-el, hanem hódítani! nem mind1!

nem mind1, hogy hódít és kap viszonzást és jeleket, vagy teper 1000-el azt le van szarva...

csak az elején kell ennyire intenzíven, később csak alkalmakkor, persze azért kell bókolni és igazolni a másiknak, hogy szereted a kapcsolat alatt...

és a lánynak is "ki kell vennie a részét", tehát visszajelzéseket adni, neki is hozzá kell tennie valamit a dologhoz, nem csak mint egy szalmabábú benyelni ami jön...

kisadam: Akkor egyetértek .. és a legutóbbi hozzászólásoddal is..

Kérdező: Ha felhív kedvességel viszonzom. Ha hazajön és fáradtan rám mosolyog egy mosollyal, egy simogatással, hozzábújással.

Ha csak Te hívod és akkor kedves, normális és szeret Veled beszélni akkor lehet, csak annyi, hogy szereti, ha a férfi kezdeményez, vagy bizonytalan abban, hogy merje- e ilyen módon kimutatni, hogy hiányzol neki.

Ha rendszeresen kinyomkod, gyorsan leráz akkor ott már gáz lehet.

Amúgy meg ez mindig egyfajta próba is. Akar-e eszébe- jutok-e stb. Van sok férfi aki udvaroltat magának. Ha már találkoztak ilyennel akkor köszönik nem kérik.

Volt olyan, hogy társkeresőn a szimpatikusak vagytok egymásnak bejelölés után vagy 20 pasinak küldtem egy mosolyt. 3 visszaírta a telefonszámát.. én meg megtornáztattam a bicepszemet gondolatban..

Nem tudom. Gondolom, Neked is vannak olyan viselkedésformáid amit nem tudsz megmagyarázni.. de valószínű ezek amolyan ősi beidegződések. Az állatvilág (emlősök) óta így működik. A férfi az aktívabb, az adó, a kezdeményező a nő a passzívabb, a be- és elfogadó. Régi korokban is a pasinak megtetszett a nő és elrabolta, vagy később egyszerűen megvette.. de mindig a pasi mutatta ki először az érzéseit(akaratát). Egy magyar nemes házaspárral történt meg, hogy a nő gyűlölte a pasit, akit a szülei választottak neki. A férfi meghódította és később a nő úgy védte meg, hogy az életét adta érte.. de kicsit elkanyarodtam. Szóval fogalmam sincs, hogy kinél mikor jön el erre az idő. Bizonyára teljesen egyéni. Én még mai napig is -4 év után- jobban szeretem, ha távol vagyunk egymástól és a párom ír (sokszor csak a Viberre van lehetőségünk, telefonra nem). Persze megteszem én is, köztünk már ez nem téma, de valahogy mégis jobb ha ő kezdeményez. Valószínű azért, mert én hajlamosabb vagyok arra, hogy írjak és nem szeretném, ha átbillenne a dolog és csak én keresném. Amolyan önvédelem. Nehogy egyszercsak azt vegyem észre, hogy túl sok voltam.

Gondolom, a motiváció alapból a hódítson meg Ő hozzáállás mindenkinél. Aztán persze az "alapkoncepcióból" többféle változat lesz. A félénkek, akik nem mernek és a nagyonjócsajvagyok típusúak, akik nem is akarnak.. és persze közte a nagyon sok változat. Mert ezek a dolgok sokszínűek, elég nehéz általánosítani.

Valószínű egyfajta biztonságérzet után fordul ez. Amikor már érzi, hogy nem cink ha ő hív és úgy gondolja, hogy nem a 258. kiscsaj az életedben akit meg akarsz dönteni két órával a 257. után. Nálam kb. ez a választóvonal. Amikor érzem, hogy fontossá váltam a másiknak.

A nyávogásra meg mindig érdemes odafigyelni, mert egyfajta segélykiáltás, hiányérzet kifejezés, a durci előtti figyelemfelhívás.

Az más kérdés, hogy nem kell annyiszor hívni egy nőt ahányszor nyávog, mert arra az összes pénzed és időd rámenne :)