Teljesen reménytelen, vagy megérné küzdeni érte?

Múlt hétvégén voltunk bulizni egy szórakozóhelyen, ahol az egész estét végig smároltam azzal a sráccal, aki már hónapok óta nagyon bejön. Számomra ő volt a nagy " elérhetetlen". Gondolni se mertem arra, hogy egyáltalán egyszer úgy komolyabban beszélgetni fogunk, nem hogy csókolózni. Persze, aznap éjszaka végig azt mondogattam, hogy ennek az estének úgy sem lesz folytatása, ne is várjak semmit ettől az egésztől. Ez elég jól ment úgy hétfő reggelig. Akkor jöttem rá, hogy számomra ez már nem csak sima bulis "smárolás" volt, hanem ott legbelül kezdek komolyabb dolgokat is érezni iránta. Máig nem is beszéltünk, viszont ma elmondtam neki, hogy jó lett volna már hamarabb is ezt a dolgot megbeszélni, bár úgyis tudom, hogy ez az éjszaka nem jelentett semmit, és hogy jó volt, de itt a pont. Erre annyit mondott, { totál bunkón} hogy örülök neki hogy te is így gondolod... viszont mikor buliztunk, haverjaival egy csomószor rám nézett miután beszélgettek, meg mikor elmentünk hosszabb ideig mosdóba legjobb barátnőmmel "kitárgyalni" az eseményeket, negyed óra után szinte rohant oda hozzám és megölelt. Nem tudom mit tegyek. Jövőhéten tartom a szülinapomat ugyanott, elvileg jön ő is... és annyira nem tudom, hogy megérné-e érte küzdeni. Mert mikor beszéltünk, totál olyan volt, mint aki megvan sértődve, hogy ezt mondtam. Amúgy is nagyon félénk, szóval én most nem tudom mi a helyzet. Az biztos, hogy totál józan volt, és voltak ott sokkal szebb, csinosabb lányok is akikkel kikezdhetett volna, ő mégis végig velem volt.Várjak rá, vagy teljesen felejtsem el?

16/L.