Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Képtelen felkelni a barátnőm?
Szóval én tényleg fent vagyok néha sokáig, de reggel 8-9 fele általában kelek. Ilyenkor próbálom kelteni a barátnőmet is, hogy hé, keljünk már fel, sok dolgunk van.
Általában az a válasz, hogy hagyjam már aludni, sokszor elég durva hangnemben. Ilyenkor inkább hagyom, pár óráig teszek veszek, majd visszafekszem aludni.
Nos az eredmény az, hogy napok óta 4 óra fele kelünk, én még később fekszem le, ő meg gyakorlatilag miután felkel mást sem csinál, mint hogy átmegy az anyjához és oda egész napra eltűnik, lefekvésnél meg behivarzik hozzám és nekiáll gépezni. Aztán kezdődik elölről az egész.
Marhára irritál, hogy már egy hetet css.sztünk így el, de csak nem akar felkelni vagy valami értelmeset csinálni. Én meg nem fogok egyedül tenni-venni miközben ő csorgó nyállal tesped az ágyban és ütöget meg leszól ha próbálom felkelteni.
válasza:Beszéltem már, de nem változtat. Mondjuk mentségére legyen mondva tegnap is későn kelt (viszont kb fél órával előbb mint én), de addig betette a mosást, elmosogatott és kaját is melegített.
De nekem ez így sem felel meg. Együtt kéne felkelni.
válasza:Te sem lehetsz különb, ha itt akarsz megoldást találni. Nem mi lakunk veletek..
Beszéld meg vele, vagy lépj le.
válasza:Szerintem a barátnőd depressziós.
Szégyen szemre most magamra ismertem.
6 hónapja nem dolgozom. Délután 4-kor kelek, kitakarítok, főzök, a többit hanyagolom, halogatom, aztán semmi értelmes. Este leülök gépezni, de akkor már késő munka után telefonálgatni, így csak szörfölök. Ez kb reggel 4-ig, 5-ig tart. Akkor meg még korai meló után telefonálni, de már rohadt álmos vagyok. Így ledőlök picit. De a piciből 10-12 óra alvás lesz. Aztán mérgelődöm, hogy megint elcsesztemm a napot.
Hetek óta nem voltam sétálni a kutyáimmal. A rosszullét kerülget, ha be kell mennem a városba bevásárolni, vagy számlát fizetni. Más hivatalos dolgok elintézését is több mint egy hete halogatom, hazugságokkal.
Félek elmenni az állás interjúkra. Úgy vélem nem vagyok oda való sehova. Elpocsékolom tömegközlekedésre a pénzt, aztán jöhetek haza, mert nem kellek sehova. Általában azért, mert izgulok és elmeroggyantnak néznek. De ezt nem merem mondani senkinek. Mondjuk a lustaság is hozzá játszik, mert eltunyultam az elmúlt 6 hónapban.
Ha itthon van a párom (szégyenlem, de ő tart el.) Ő is korán kel, hogy tartalmas legyen a nap és a pihenés jól megérdemelt legyen majd. Olyan rendes, hogy ágyba hozza nekem a kávét, én meg durván elzavarom, vagy azt mondom "mindjárt". Amiből persze nem lesz semmi.
Ha a munka keresésről akar velem beszélni bárki, szörnyű feszültség és dühroham lesz rajtam úrrá és menekülnék, csak hogy hagyjanak már.
Talán abszolút nem kéne hagynod aludni. Hisz megfordult a bioritmusa, vissza kéne állítani.
Vagy nem tudom. Ha tudnám, nem tartanék itt.
Azt vettem észre általában akkor csúszunk így el, ha nincs pénzünk. Amikor a hó végén megjönnek az átutalások (kapunk pénzt amúgy rokonoktól, kevés internetes munkáért, én az egyetemtől) akkor általában elmegyünk vásárolgatni, beülünk néha 1-2 helyre, elmegyünk ide-oda, visszük a kutyát, hawaii happy.
De ha lenullázódik a kasszánk akkor marad az otthoni rizs, meg virslievés.
válasza:Izgalmas elet lehet...nem jutott eszetekbe neha dolgozni is nem csak mas penzet varni?? Nem esz osztas , komolyan...
Biztos bele hulyulnek, ha igy elnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!