Nem tudom túltenni magam a lányon lány létemre, mit tegyek?

A párommal boldog párkapcsolatban éltem, egészen addig, amíg a végzős évünkben nem jött egy kilencedikes lány.

A párom elkezdte mesélni, hogy milyen jóba lettek a csajjal. Féltékeny voltam de hát gondoltam kellenek neki lány barátok...egy nagy fenét.

Egyre jobban láttam, hogyha ott a csaj, bámulja, hiába vagyok vele, ha nem vagyok suliban, egyből a csajt keresi.

TUDTAM, hogy van valami, megéreztem, de senki nem hitt nekem, a barátom is tagadt, a legjobb barátnőim szerint túlreagáltam. Aztán egyszercsak megkértem, hogy mutassa meg a facebookját, mire jött a szokásos bizalom dumával, hogy rosszul esik neki, hogy nem bízom benne. Mivel nagyon erős megérzésem volt, közöltem vele, hogy nem érdekel mutassa meg. Hát megmutatta. Ezek álltak benne:

becézte a csajt, dalszövegeket küldözgetett neki, minden nap ráírt(holott nekem azt írta hogy a csaj ír rá), ilyeneket írt a csajnak: "Miért nem mondod, hogy szeretsz?" , Meg: "<3333333333333", a csaj meg vissza írta nagynehezen, hogy szereti. A barátom elméletileg msnezett is vele(holott akkor már nem is volt msn?), illetve többet beszélt a csajjal, mint velem, engem meg akkoriban hanyagolt.

Bocsánatot kért, könyörgött mégegy esélyért. Azóta kicserélték a barátomat, tényleg, a többiek szerint is teljesen megváltozott(kb. egy éve volt az eset).

Én viszont egy roncs vagyok. MINDEN nap eszembe jut a csaj, 15 éves, én 19...

Gyönyörű, magas, szépséges alak, haj, közvetlen, bár többek szerint könnyűvérű. Én ezzel szemben átlagos, és mostmár csúnyának érzem magam. Nem viccelek, a csaj BÁMUL engem, kb. olyan érzés, mintha azt gondolná, hogy nézd a hülyét elvettem a barátját...

Iszonyat megalázva, undorítónak érzem magam. Tiszta lappal indultunk, akkor lelkiekben miért nem tudok?

A barátnőim szerint már nem kellene a csajjal foglalkoznom, ez jó lecke volt a páromnak is, de a tény, hogy egy 15 éves csaj leköröz engem, nekem feldolgozhatatlan. A Húgom évfolyamtársa. Egyszerűen nem tudom feldolgozni.

Arról, hogy nem vagyok szép nem tehetek, a belsőmmel próbálom kompenzálni amellett, hogy adok magamra(többek szerint ritka jó belső tulajdonságaim vannak), ráadásul a barátom sose bukott a könnyűvérű lányokra.

Elítéli a sminket, műkörmöt, de csaj teljesen megfogta.

Ne haragudjatok a rizsáért. Hogy tudnám összekaparni magamat? HIába nézek a tükörbe, és mondom, hogy szép csinos vagyok, a környezetemben több fiú is azt érezteti velem, hogy nem vagyok én elég jó( a fiú haverjaimra gondolok). Ki akarok jönni ebből, mert tényleg kezd tönkre tenni.