Jártatok már hasonló cipőben? Mit tennétek?

Van egy srác, akivel szeptember óta húzódik a dolog kettőnk között. Nagyon jóban voltunk, minden nap beszéltünk egymással MSN-en, mindig Ő keresett. Szerintem mindketten (de én biztosan) éreztük, hogy ebből valami lesz. Megtörtént a dolog, de én másnap reggel felpattantam, és eljöttem tőle. Utána is napi szinten beszélgettünk, sőt! Állítása szerint élete egyik legjobb estéje volt a velem töltött, amit személy szerint elhiszek neki, lévén nem egy csajozós alkat, meg ha csak meg akart volna fektetni, akkor szerintem nem öl bele ennyi energiát. Lényeg a lényeg, izzottak a beszélgetéseink, és egyre csak vártam a szombatot, amikor újra találkoztunk. Ismét megtörtént, másnap reggel megcsókolt, és elment haza. Majd nem jelentkezett jó ideig (kb. 1 hétig). Eljött a téli szünet, ő is haza, én is haza. Már magamban le is mondtam az egészről, mikoris találkoztunk szilveszterkor, és mivel koleszosok vagyunk, telt ház volt mindenfelé, megkért, hadd aludjon nálam, nekem nem jött vissza a szobatársam. Ott aludt, ismét megtörtént a dolog. Másnap, mire felkeltem, egy cetli várt: "Köszönöm a csodás éjszakát, meg a szállást! Ne haragudj, hogy nem keltettelek fel, de nagyon nagy szükségem volt egy zuhanyra, és a fogkefémre, Te pedig olyan édesen aludtál, nem akartalak felkelteni! Puszi". Majd ismét nem jelentkezett. A történethez hozzá tartozik, hogy majdnem minden nap találkozunk, hiszen egy suliba járunk, csak más szakra. Azóta még egyszer voltunk együtt, az egy részeg éjszakán történt, jó ötletnek tűnt. Másnap reggel megkérdeztem Tőle, hogy miért volt az az általam beetetősnek hívott időszak, a mindennapi beszélgetésekkel, ha csak ezt akarta. Ő erre annyit válaszolt, hogy ő maga sem tudja, mit akar, és nem szeretne hitegetni, meg, hogy nem beetetésnek szánta, ő tényleg azt érezte, amit írt. Mostanában pedig azért nem keres, mert őrlődik. Nos, én ezt el is fogadtam volna, illetve el is fogadnám, ha nem keresne meg azóta is időről időre, pont akkor, mikor már eljutok odáig, hogy pontot teszek az ügy végére, és lezárom ezt a fejezetet. De mindig megteszi.

Vajon mit akar? Vagy akar-e egyáltalán valamit? Vagy csak a lelkiismerete nem engedi elmenni mellettem szó nélkül? Felejtenétek, vagy adnátok időt? Úgy éreztem, hogy Vele most működni fog... :(

21/L