Mi vitt arra titeket hogy szakítsatok a párotokkal? Mi másfél éve vagyunk együtt a barátommal, én 18 vagyok.

Szeretem őt, tisztelem, mindent megad nekem, nem is kívánhatnék rendesebb, szeretetre méltóbb barátot. De sose volt meg az a nagy szerelem! Nem volt rózsaszín köd, hogy csak vele akarok lenni, stb. Az elején el se tudtam volna képzelni, hogy vége lesz a kapcsolatunknak, mostmár egyre inkább látom. Pedig másfél év után még most se tudnék felhozni egy apró, rossz tulajdonságot, dolgot se. De úgy érzem, hogy kimaradok dolgokból ennyi idősen, és inkább járnék bulizni (pedig nem vagyok az a nagy bulizós tipus). És egyre több pasi jön be, és tekintek úgy rájuk, mint pasira, nem úgy mint csak barátra. Hiányzik az, hogy valakivel kialakuljan az érzelmi kapcoslatom, ez a kapcsolat inkább már csak biztonságot nyújt, de szakítani nem tudnék. Vagy csak így kényelmes? Viszont más kapcsolat is csak az elején izgalmas... de nekem akkor se nagyon volt! És sejtem, hogy tudnék olyat találni, akibe én lennék ennyire belehabarodva, mint ő belém, de a biztonságot nem merem feladni. Mit gondoltok a dologról?