Összeköltözzek vele a nyomorba, vagy a saját álmaimat váltsam valóra és szakítsunk?

Aktuális lenne az összeköltözés albérletbe, mert már nem bírjuk az utcán randizgatva fenntartani a kapcsolatunkat, panziókba járni meg drága és macerás.(Nem, nem mehetünk át egymáshoz). Szóval őszre tervezzük hogy elköltözünk, addigra tudunk gyűjteni egy kis pénzt, kaucióra stb-re, azért is ősz a kitűzött időpont, mert mégegy telet nem akarunk az utcán tölteni. Szeretném ezt az egészet őszintén...de nem ilyen felhőtlen a helyzet. A kötelező költségek kifizetése után csak annyi pénzünk fog maradni havonta, ami a legolcsóbb kajákra, és a háztartási dolgokra elég. De a saját szépségápolásomra, ruhavételre, bármiféle szórakozásra, egyszerűen 0 maradna. Nem tudom ér e így valamit a szerelem, ha közbe igénytelenül, rossz közérzettel él az ember. A másik, hogy nekem van egy pár dolog amit szeretnék kifizetni, megvenni a közeljövőben, és nem kis kiadások, ha költözünk akkor ezekről örökre lemondhatok. Viszont ha ezt választom, hogy itthon lakok és a saját céljaimra gyűjtök, akkor garantált a szakítás, egyikőnk se bírja ezt a fura kapcsolatot, hogy nincs együttalvás, nincs lakás, nincs semmi. Engedjem el őt? Vagy mondjak le a saját szükségleteimről miatta?