Merült már fel bennetek valaha hogy a párotoknak "kedve támad titeket megölni"?

Párommal 3 éve vagyunk együtt. Különc fiú de nem teljesen antiszociális, pozitív figura és nagyon ragaszkodik a barátaihoz. Szerintem hozzám is.

A lehető legidillikusabb képet tudnám tálalni a kapcsolatunkról. Törődés, megértés, szerelem, szeretet, elfogadás, feláldozás..szóval minden jó.

Nagyon ritkán felmerülnek dolgok úgymond amik mély nyomot hagynak bennem és nem mindig tudok napirendre térni felettük. Az első eset az volt amikor megmutatta a pisztolyát. Nem volt megtöltve de rám fogta és úgy tett mintha lepuffantana. Kis híján felpofoztam, össze is vesztem vele.

A második eset amikor egy hostelben voltunk és kimentünk egy magaslati tűzlétrára megnézni a kilátást. Nekem tériszonyom van amit tud, de kiváncsi voltam én is a panorámára így kimentem vele. Felráncigált még két emeletet de ott már remegtem és a korláthoz vont hogy nézzem vele a várost esti fényben. Felvetette hogy milyen lehet innen lezuhanni és úgy tett mintha kilökne. Itt is kiabáltam vele mire visszavitt.

Harmadik amikor majdnem szakítottunk de végül kibékültünk. Elment biciklizni és útközben állítólag meglátott egy napraforgóföldet ami rám emlékeztette. Itt talált pár tövises gazt amiből koszorút csinált nekem ajándékba. Amikor találkoztunk kért hogy hunyjam be a szemem és rátekerte majd rászorította a csuklómra. Rögtön begyulladt a csuklóm és alig tudtam kiszedni a bőröm alól a tüskéket.

Szóval ilyen apró momentumok amik miatt néha tartok tőle, hogy mi lesz a következő,talán megtörténik majd a baj?

Vagy talán csak azért fújom fel ezeket ennyire mert ezek a történetek tökéletesen kontrasztban vannak az amúgy harmonikus kapcsolatunkban? Van itt valaki akiben szintén felmerült ilyen baromság?