Ha valaki igazán szereti a párját, nem agyal azon, hogy milyem jó lenne mással kipróbálni? Vagy mi okozza ezt? A kiéhezés? Vagy ami csak fejben fogalmazódik meg, nem számít? Ha nem tudja a másik, nem fáj neki?

Én nem agyalok azon, hogy milyen jó lenne kipróbálni mással.

Ellenben a szexuális fantáziámban gyakran vagyok más férfiakkal akár egyszerre is. És nem érzem azt, hogy ettől megcsalnám vagy kevesebbet érne a kapcsolatunk. Erre izgulok.

Szia!

Az első barátom mellett én is sokszor gondolkodtam azon,hogy vajon milyen lehet mással. Szerintem azzal,hogy néha fantáziálgatsz erről,még lehet jó a kapcsolatod.

Elvileg nem, mivel szereti az illetőt úgy, ahogy van, az egészet nézni vis az embert és el tudja fogadni a hibáival együtt, hisz nincs tökéletes ember.

Az nem jó, mert kivetíti és megérződik rajta, hogy valami bántja van. És, hogy mi okozza ezt, azt hogy agyal az illető, ami szintén nem jó, mert nem tudja kiélvezni/megélni az adott pillanatot, amit a párjával tölthet. Persze, hogy fáj neki, mivel megérzi, mert a párja másként viselkedik és lehet fel sem fogja, de attól még a másik megérezheti a változást.

Szerintem, ha már gondolati szinten előjön ez már rossz, megmérgezi a kapcsolatot is. Csak gondolj bele, mit érezhet a másik, ha tudatos, ha nem, de nem jó. Palástolni nemigen tudja, hisz gondja van, de nem beszéli meg a párjával, ami szintén nem jó.

Hogy mi a megoldás, kevesebb agyalás, több kommunikáció. Több a jelenben való megélés és figyelés a másikra. Elvégre egy pár, ez csak nem lehet gond! Azért vannak együtt, mert szeretik és tisztelik a másikat és ha gondjuk van megbeszélik és meg is oldják, ettől párkapcsolat, mert a pár mindkét tagja részt vesz, jelen van benne.