Ha egy újdonsült párkapcsolatban meg kell tanulni egymás szokásait, mi jó nekik, mit szeretnek, akkor miért számítanak a régebbi párkapcsolatok, nem üres lappal kéne indítani a rossz berögzülések miatt?

Mert ha valakiről egy bizonyos kor után kiderül, hogy nem volt még kapcsolata, akkor abból már sejteni lehet, hogy valami nincs rendben nála.

Nekem 19 évesen lett először barátom, aki meg is maradt. Válogatós voltam, szerettem szingli lenni, viszont soha nem volt 1 éjszakásom, nem húztam a pasik agyát, csak egyszerűen nem kellett és kész... vagy ha tetszett 1-2 fiú, akkor bepróbálkoztam, aztán rájöttem, hogy nekem nem kell, de nem hitegettem, csak fitogtattam a csábítást" :D Vagy csak a szemem kívánta... a lényeg, hogy 19 éves koromba találtam olyat, akit a mai napig szeretek és nem bántam meg, hogy azelőtt nem volt pasim, mert rengeteg barátom és vicces sztorim volt és azt hiszem a többi példát látván, hogy nem nagyon fogok kimenni, elfogom hanyagolni őket, inkább még húztam a dolgot, de ugye nem lehet erre számítani, csak jön magától.. amikor összejöttem vele, akkor még "suhanc voltam", időközben megkomolyodtam, más lett számomra a fontos és igen, elmaradoztak azok a nagyon jó kicsapongások, egyre kevesebb volt mindenből, amit szingliként még jónak láttam. A barátaim megmaradtak, de komolyabb lettem. Viszont nagyon ritkán találkozok velük, mert ugye az élettel haladni kell, elköltöztünk :)