Teljesen döntésképtelen vagyok. Mit tehetnék, hogy ne múljon el? (Bővebben lent! )

A baràtommal lassan fél éve vagyunk együtt, igen ez elég rövid idő, és tulajdonképpen a kapcsolat maga gyerekes. Mármint a problémák, mert igenis vannak.

Mindketten 17 évesek vagyunk, a sok hasonlóság ellenére iszonyatosan különbözünk. Az ő nevelésére odafigyeltek, de nekem sosem voltak szüleim. Na de rátérnék a problémára:

Az ő szülei elváltak, ez nyilván rosszul érintette. Az apja azóta folyton elvárja tőle, hogy tanuljon. Meg is értem, de tulajdonképpen eltiltotta őt tőlem. Az utóbbi másfél hónapban folyton veszekedtünk, és nem egyszer volt kimondatlanul a levegőben, hogy talán ideje a kapcsolatot befejezni. Ebben a másfél hónapban egyedül szilveszterkor tudtunk találkozni, az apja miatt... Én nem tudom milyen érzés apával rendelkezni, de nem túlzás mindjárt felnőtt emberként engedni minden akaratának?

Egy szó, mint száz, én nem akarom elveszíteni őt, de ez a folytonos veszekedés felemészt engem, és őt is. Biztos van megoldás erre, csak én nem látom, mert nem külső szemlélő vagyok. Mit tehetnék, hogy ez a kapcsolat ne érjen véget? Hogy ne veszekedjünk?

A válaszokat előre is köszönöm!