Vannak akik utólag megbánták, hogy túl sokáig kitartottak a diákkori szerelmük mellett?

Saját történetem tudom elmondani:

Első szerelemem azon a buszon ismertem meg amivel iskolába jártam. Már egyetemisták voltunk, amikor én 1 évre lehetőséget kaptam külföldre kimenni. Csak messze volt a hon és évi 2 látogatással nem váltottuk volna meg a világot. Sokan vállalták volna az 1 évet, távkapcsolatban, de akkor nagyon átbeszéltük a dolgokat, fiatalok voltunk, előttünk az élet, még bármi lehet. Nagyon szerettem, tele is sírtam a párnám, de túlettem rajtam, és maximálisan a tanulmányaimra tudtam összpontosítani.

Jó 4 évvel később egy másik városba költöztem, ahol mit ad Isten vele futottam össze. Kiderült, hogy nem is lakik messze. Eleinte barátok voltunk, de kiderült, hogy mi még mindig nagyon jó párost alkotunk. Így összejöttünk.

A szakítást, ha fájdalmas is volt, akkor sem bánom. Kellett nekünk az a különálló független idő, hogy önállóbbak legyünk és jobban átlássuk a helyzetünket.

28 N

Nem bántam meg! Most várjuk a második babánkat! :)

De sajnos sokaknak nem jön össze...