Miért ijedek meg egy kapcsolattól?

Szia:) A válasz egyszerű: Önismeret. Ez szépen hangzik, h nem tartod magad éretlennek egy kapcsolathoz...Közben a valóság meg az, hogy megijedsz, és inkább hagyod a fenébe. Nem mondom, h pszichológus, de sokat segíthet. Magad is simán megoldhatod, csak először is fogadd el, hogy nem vagy készen rá. Aztán tedd fel a kérdést: Hogyan érzem magam, mit érzek akkor, amikor éppen kitalálok mindeféle okokat, amiért már nem is jó a pasi, csakhogy ne kelljen összejönnöm vele:) És ne gondold, hogy ez milyen gáz...Csomóan vagyunk, akiknek egyszerűen más dolga van még önmagával, mint az, hogy 18 évesen párkapcsolatozzon;) Ez nem vész, és tenger időd van rá...Én 18 évesen nagyon hasonlóan gondolkodtam, és ugyanigy azt éreztem, hogy kész vagyok egy kapcsolatra...most meg, pár évvel később, amikor valóban készen vagyok(mert van;) ), már látom, miért nem voltam felkészülve rá valójában. Miért kellett, hogy a figyelmemet más kössele...

Keresd meg a mást, hogy mit kell rendbetenni, miről kell tanulnod Önmagadban, és ha itt lesz az ideje - mert megértetted, amit eddig inkább elrejteni igyekeztél - akkor te is nyitni tudsz majd. Sőt, olyan bizonyosság lesz benned, aminek nem lehet ellenállni;)

Soxerencsét!

Szia :)))

Nyugi kislány, én egy 19 éves fiú vagyok, és mint fiú, ugyanúgy félek a visszautasítástól, hogy mi van ha... , ezért elárulom egy sajátos technikámat átfogalmazva a problémádra:

Ha feltűnik a környezetedben egy fiú, gondolj rá, hogy az adott helyzetedben már úgy sem lehet mégrosszabb, hiszen szingli vagy, és nem történik az ég világon körülötted semmi. Ha belevágsz a kapcsiba, adsz magadnak máris 50% esélyt. Ha összejön, akkor gratulálok neked, ha meg nem, akkor visszakerülsz a volt helyzetedhez, de akkoris elmondhatod magadnak, hogy próbálkoztál.

Ne ijedj meg, sok-sok pasi jobban fél mint te, higyj nekem ;)

És mégis honnan szeded, hogy csalódnának benned, meg hogy téged igy nem lehet szeretni? Eddig ugy tűnik, még senkinek nem adtál esélyt arra, hogy bebizonyítsa ezt neked - vagy az ellenkezőjét:P Probálj meg kevesebbet gondolkodni, és többet élni meg szeretni - és elsősorban szeresd végre magad:) Tök jó lesz, hidd el:D

Soxerencsét!

Mert kis félős vagy

bikinis törpe

Lehagynám a mondat elejéről azt, hogy talán:P Csak ülj le, és gondold át azt, hogy ugye ezeket most igaznak hiszed. Minden állításod fordítsd meg, és gondold át, vajon nem éppen annyira igazak-e igy is? pl:nem tudom azt nyujtani, amit szeretnék adni. (ugye még nem is probáltad...) A megfordítása: Tudom azt nyujtani, amit adni szeretnék! Igaz ez? Nekem ugy tünik, hogy legalább annyira igaz, mint az előbbi kijelentésed - ugyanis eddig Te nem akartál semmit "nyujtani", hiszen nem volt párkapcsolatod, és ebben neked is szereped volt. Ez nem szemrehányás, itt ilyenről szó sincs - azt probáld meg megérteni, hogy hogyan csal csapdába a saját gondolkodásod, és hogyan kerülheted ezt ...

Soxerencsét!