Nagy kérés egy szál rózsa?

A "10" reagálva.....

nem gondolom azt, hogy attól mert közlöd a pároddal egy kirakat előtt,hogy az a ruha vagy ékszer "mennyire tetszik", hogy az bármilyen zsarolás is lenne!!! Sőt....nekünk férfiaknak pont ez a legnagyobb segítség, mert ezáltal sokkal jobban megismerünk a párunk izlését és nem látatlanba próbálkozunk. A mostani párom nagyon válogatós, ékszerek tekintetében nem szereti a fényes arany színűeket (először azt hittem az aranyra érzékeny) és megkért hogy ilyet ne is vegyek neki akkor megjegyeztem egy életre, de amikor egy kirakatban meglátott egy fehérarany karkötőt (nem tudta hogy az) és mondta mennyire szép tudtam hogy a hivalkodással van a probléma. Szóval nem mindenki egyforma.....

Nem véletlenül kérdeztem Rá a családi viszonyokra....ez nem ritka jelenség. Vannak olyan anyák akik annyira elkapatják a fiaikat, hogy maguktól semmire nem lesznek képesek....egyfajta függőség alakul ki köztük,és ha nem talál egy nagyon talpraesett leányzót aki az anyukán is túl tesz akkor egész életét leéli mellette!!!

10. hozzászóló vagyok, és szívesen!

"Igen, ez a mosdós dolog engem is zavart, csak a barátom minden ilyet támadásnak él meg, hiszen úgy érzi, hogy én ártani akarok neki, illetve a kapcsolatának az Anyukájával."

Esetleg kérdezd meg tőle egyszer, hogy mennyiben befolyásolná kettőjük kapcsolatát - ha a konkrét példa kapcsán - az Anyukája nem tudna róla, hogy te mikor menstruálsz.

Megkérdezhetem, hogy hány éves a párod? Még a szüleivel él?

Erre az egy ágyban alvásra őszintén szólva nem is tudok mit mondani.

Az természetes, hogy anya és fia, szülő és gyereke között jó esetben egy életen át nagyon szoros érzelmi kötődés van, de szerinted az természetes, hogy egy felnőtt férfi az Anyukájával aludjon egy ágyban?

Ha a Párod - függetlenül a életkorától - még ezt a gyermeki mintát műdödteti az életében, és nem történt meg nála a köldökzsinórról való leválás átvitt értelemben, az sajnos azzal is jár, hogy egy párkapcsolatban nem igazán tudja a férfi mintát működtetni a férfi-nő viszonylatban.

Egyszer egy olyan terapeuta hölgytől hallottam nagyon érdekes dolgokat ezzel kapcsolatban egy tanfolyamán, akihez nagyon sokan fordulnak párkapcsolati problémákkal, és aki nagyon jó tanfolyamokat tart többek között férfi-női kommunikáció témájában.

Az archetípusok kapcsán beszélt arról, hogy meggyőződése szerint nagyon sok szakítás, válás hátterében a valóságban az áll, - anélkül, hogy a felek ezt valaha is felismernék tudatosan - hogy a nő egy idő után a párjával is elkezdni a női archetípus, vagy női minta helyett az anyai mintát működtetni, pl. a kezdeti időszak után, - amikor az "én vagyok a nő, akit a férfi meghódít, aki elcsábítja a férfit" - szerep dominál, egy idő után szép fokozatosan szerepet vált, pl. túlságosan gondoskodóvá válik, ő szeretné megmondani, hogy a férfinak mit és hogyan kéne tennie bizonyos kérdésekben, túl nagy befolyást vagy kontrollt szeretne a férfi döntései, szabadideje, stb. felett.

Az, hogy a nő elkezdi az anyai mintát működtetni a női helyett, úgy hat a férfira, hogy tudat alatt arra érez késztetést, hogy "leváljon" a nőről - ugyanúgy, ahogy annak idején az anyukájáról levált bizonyos értelemben egy természetes folyamat során, és "anyuka" helyett keressen egy NŐT magának, aki mellett újra férfinak érezheti magát.

A # 14-re reagálva:

Teljesen igazad van, abban a helyzetben, amit leírtál, én sem érezném egyáltalán érzelmi zsarolásnak vagy játszmának. Én is szoktam spontán azt mondani valamire a Páromnak, hogy de szép, vagy hogy tetszik.

Amit írtam, az arra vonatkozott, hogy "azzal a céllal, hogy virágot vetessek magamnak" (és úgy értettem, hogy ott, abban az adott helyzetben, nem pedig csak ötletet adjak, hogy ha majd ha egyszer magától szeretne virágot venni nekem, akkor tudja, hogy mi az, ami kifejezetten tetszik).

Amit meg az anya-fiú (de ugyanígy lehet éppen akár anya-lánya) függőségről írtál, az szerintem igaz. Itt is jópár olyan kérdést olvastam a családi kapcsolatok rovatban, amikor nők amiatt voltak elkeseredve, hogy a párjuk hosszú évek után, gyakran 30 felett sem akart a családi fészekből kireppenni, még akkor sem, ha anyagilag lett volna lehetőség a független életre, összeköltözésre.

Meg olyat is olvastam nem egyszer, hogy házasságban élő emberek sérelmezték, hogy a férjük vagy a feleségük csak kettőjükre tartozó dolgokat (pl. viták, konfliktusok, szexuális szokások, szexuális problémák) tárgyal ki vagy az anyukájával, vagy barátnővel/baráttal.

Ettől mondjuk engem a hideg ráz ki, és nem tudom elképzelni, hogy valaki hogy képes így visszaélni a párja bizalmával.