Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet kilábalni a depresszióból úgy hogy nincs egy ember sem akivel tartom a kapcsolatot?
Egy szánalmas alak vagyok, aki magának való, aki nem mer senki mással beszélgetni hosszabb távon a családján kívül.
A család 5 főből áll velem együtt.
A párommal most vesztem össze mert nem érdekli amit én szeretnék beszélgetni egyszerűen levegőnek néz.
Mivel nem beszélek senkivel ezért a páromat traktáltam eddig minden dumámmal ami eszembe jutott és az agyára mentem.
Nem megy az ismerkedés sem, egyszerűen azt veszem észre hogy senki nem kíváncsi a mondani valómra.
Az évek során annyira magamba fordultam hogy a természetem elviselhetetlen néha.
Azt akarom hogy mindenki rám figyeljen, és ha ez nem működik besértődök mint egy gyerek.
Nem tudok beszélgetni, nem tudom mi az ami mást érdekelhet, csak magamról vagy velem kapcsolatos dolgok jutnak eszembe, mert nem járok el sehova egyedül szoktam bolyongani.
Sokszor el kéne tűrnöm, néznem dolgokat a családtagoknak de nem tudom a számat tartani és ezekből lesznek a viták.
Nagyon magányos vagyok de nagyon nehezen nyitok a külvilág felé.
Sokszor nem is tudom hogyan kell viselkednem és nevetségesnek érzem magam.
Adjatok tanácsot hogy mit tehetnék legelőször, mert ha így folytatom megőrülök.
Mindenkiben a rosszat látom.
És folyton azt képzelem hogy csak a rosszat akarják nekem még ha nem is, de az első gondolatom mindig a rossz.
Kérlek benneteket ne írjatok megbántó dolgokat, csak kérlek a kérdésre válaszoljatok.
Köszi!
válasza:6. vagyok. Tini koromban állandóan kiközösítve éreztem magam és az idegességtől hogy meg kell szólalni mások előtt meg se tudtam szólalni de ha mégis akkor dadogtam sokszor. Otthon soha. Akkor még nem volt semmiféle önfejlesztő könyv, pláne tanfolyam, amiből rengeteg áll rendelkezésedre. Ezen kívül családállítás, NLP és még ezernyi alternatív módszer. Egy TV vagy rádió műsorban hallottam, hogy a színészek hogy készülnek egy szerepre. Ennek alapján elkezdtem hangosan felolvasni magamnak, később stopperrel a kezemben mértem az időt és 3 percig beszéltem egy témáról. Aztán rászorítottam magamat, hogy kérjek másoktól apró szívességet. Azelőtt ha megkérdezték kérek-e valamit a büféből gyorsan nemet mondtam és 5 perc múlva lementem és megvettem amit szerettem volna. Borzasztóan nehéz volt kérni, de heti 3x megtettem. Később idegen emberekhez mentem oda csak azért, hogy megkérdezzem hol az X utca (amiről egyébként tudtam, hol van). Kutyásokhoz mentem hogy megsimogathatom-e a kutyust és milyen fajta és a többi. Aztán boltban szólítottam le embereket, hogy jajjdeérdekesbigyóvannálad melyik polcon találtad. De ezek évek munkája.
Még mindig az a javaslatom: Indulj el ezekkel -vagy ehhez hasonló- dolgokkal. Eleinte nem sok változás lesz, sőt néha rosszabb is lehet, mert a feladatokra rá kell szorítani magad. De ha valamit csinálsz - ha nem is a legjobban - azzal lesz egy kis önbecsülésed, ami tovább tud vinni a következő lépcsőfokra.
Valamit sportolj. Úszás, futás bármi amit egyedül csinálhatsz. Ha arra nem tudod rávenni magad sehogy se akkor menj el masszőrhöz. Jót tesz, hogy hozzád ér valaki, hogy kilazítja az izmaidat.
Figyeld a többieket miről beszélnek. Én anno azért kezdtem el nézni egy sorozatot, mert a melóhelyen mindenki arról beszélt. Ma már nincs szükségem ilyenre.
csak kezdj neki bárminek.. szinte mindegy, hogy minek csak TEDD.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!