Hogyan kerüljem el a férjemet ha túl sokat látjuk egymást és már egymás agyára megyünk?

Valamelyik nap említette hogy be fog zárkózni a szobánkba és 1 teljes nap nyugalmat kér.

Gyereket nem engedhetem majd oda be mert szerintem aludni fog.

3-an szoktunk éjjel egy szobában aludni, nem hagyjuk egymást pihenni ő mert horkol én meg a gyerekhez kelek éjjelente.

Meg van hűlve a férjem, este szerintem külön alszunk.

Bár nem tudom hogy hogyan lesz megoldva neki a film, mert ő csak azon alszik el.

Van mikor bekapcsolva hagyja a számítógépet és elkezd nézni akciófilm sorozatot és egész éjjel megy, és arra ébredek fel hogy fel kell kelnem kikapcsolni.

De van rá eset ha ő ébred fel és csak le állítottam akkor ismét elindítja a filmet.

Nem is beszélve ha hangosabban horkol arra is felébredek plusz még a másfél éves gyerekemhez is ébredek, gaz hogy 1 szobában vagyunk de van rá eset hogy éjjel kipisil, teljes ruha csere, pelenkázás, és nem tudok egyből visszaaludni mert a horkolását hallom.

Jó hogy nem tehet róla de zavaró.

Orvoshoz egy sima fogtömésre nem lehet elrángatni nehogy még egy orvoshoz, amúgy neki orrpolipja van ezt régen megállapították neki.

Én úgy érzem hogy úgy unjuk egymást hogy nincsen rá szó.

Nincs meg az a figyelem.

Ő 2 napot dolgozik 2 nem így van a műszakja én meg minden nap itthon vagyok gyesen.

Szóval ő úgy szeretné általában hogy ő befekszik nappal a szobába, betakarózik, bekapcsolja a számítógépet és nézi a filmet egész nap, közben kimegy óránként cigizni vagy wc-re, de közben reggelit, ebédet, uzsonnát, és vacsorát vigyek neki ágyba, kávét, teát.

És csak annyi komunikáció legyen hogy ezt hozz azt hozz amaszt hozz.

A gyereket nem lehet olyankor a közelébe engedni mert az hangoskodik és őt zavarja filmnézésbe.

Oké hogy az ember csinál hetente 1 nap ilyet de ő minden alkalommal ezt csinálná és akkor ki vagyok túrva a közös szobánkból.

Akkor komunikáció semmi, semmi beszélgetés, csak lessem hogy mikor szolgálhatom ki?

Az egészben az is zavar hogy én vagyok mindig a gyerekkel és anyósom, ő nagyon ritkán.

Egyszerűen ki marad a szép pillanatokból.

Valami gondunk adódik ő bele éli magát és egy mogorva ember lesz belőle.

Nem ad magára itthon.

Bezzeg ha dolgozni megy, akkor muszáj neki mert ott kicikizik ha nem borotválkozott meg.

Nincsen közös témánk, nincs miről beszélgetni.

Szinte mindenhova együtt járunk háromasban.

Gyerek én és ő.

Szokott adni puszit, magához ölel de olyan durva a keze hogy mindig úgy sikerül neki hogy valamije hozzám koppan és fájdalmat okoz.

Mondtam már neki de nincs változás, olyan üres az ölelése és olyan gyors, sosem tudok kielégülni az ölelésében.

Nem bújunk össze esténként csak ritkán, külön takaróval takarózunk.

Azért mert én amikor fordulok a gyerekhez húzom az egész takarót róla.

Azon felől elég sokat megyek utána, mert unatkozom, nem azért mert nincsen mit dolgozni itthon hanem mert társaságra vágyom, nem sok mindenkivel beszélgetek és ezért is, ő meg amikor itthon van nyugira vágyik.

Már ebből is volt vita hogy én túl sok vagyok neki és mindig elvárom hogy szeretgessen engem.

Szóval most nem tudom mit lépjek, szeretem de néha úgy idegesít hogy akkor most együtt élünk és mégsem szólahtok hozzá mikor kedvem van?

Szerintetek jó lesz ez a külön alvászat, vagy el fogunk még jobban távolodni egymástól?

Szeretném ha egy kicsit hiányoznék neki.