Lehetséges, hogy a barátom fog tudni valaha úgy szeretni, mint egykori nagy szerelmét?

Náluk nem a szerelem múlt el, hanem a lány csalta meg, és szakított vele. Utána még összejöttek párszor (barátom olyan szerelmes volt, hogy még a félrelépéseit is megbocsátotta neki). Ennek ellenére a csaj kimondta a végét. Barátom baromira szenvedett utána, szóval ő még szerelmes volt, mikor szétmentek. Igazából sokszor gondolkodom azon, hogyha a lány füttyentene, megint összejönnének. Van az a mondás, hogy minden férfi életében egy nő van, a többi csak az árnyéka, és ez ugyebár hatalmas szerelem volt, szóval szerintem neki ő az a lány. Rengeteget töröm ezen a fejem, barátomnak persze nem beszélek ezekről a félelemeimről, egyrészt, mert nagyon az elején járunk, másrészt meg az érzéseit nem fogja tudni befolyásolni úgysem, akármit mondok neki. Amúgy ő azt mondja, hogy szerelmes belém, de mégis azon gondolkodom, hogy sose fog úgy szeretni, ahogy azt a lányt, és a vele kapcsolatos emlékei sosem fognak halványulni. Tovább nehezíti a dolgot, hogy egy városban laknak, néha összefutnak véletlenül. Mit tegyek?