Szerintetek nagyon cinkes lenne ha kitartott barátnő lennék? Kiváncsi lennék a kitartott nők életére is h nekik hogy telnek a napjaik.

"Továbbá érdekelne az olyan nők élete is akik nem dolgoznak és a párjuk tartja el őket..."

Talán csak félig-meddig tartozik ide, de elmesélem az én történetemet.

Körülbelül fél éve diagnosztizálták a mentális betegségeimet, de legalább tíz éve szenvedek a tüneteivel. Érettségi után én is szereztem szakmát, de nem mentem vele semmire. Két és fél évig dolgoztam kereskedelemben, gyűlöltem, de kellett a pénz, mert a családdal nagyon nehéz anyagi körülmények között éltünk. Aztán megismerkedtem a jelenlegi párommal, remekül alakult a kapcsolatunk, ezért elterveztük az összeköltözést. Időközben azonban a munkahelyen egyre jobban rám telepedő stressz és társai annyira kikezdték a szervezetemet, hogy kórházba kerültem. Akkor határoztuk el, hogy otthagyom a munkámat, és a gyógyulásra koncentrálok. Elkezdték a kikezelést, éppen ezért a tüneteim is felerősödtek, munkaképtelenné váltam. A párom így is bevállalta az összeköltözést. Öt hónapja vele élek.

Iszonyatosan rettegek attól, hogy vissza kelljen mennem dolgozni, nagyon félek a visszaeséstől. Ugyanakkor én gyűlölöm azt az érzést, hogy a párom tart el. Igaz, én is kapok segélyt, de az csak minimális összeg, arra elég, hogy a magam kiadásait (havi bérlet, telefonszámla befizetése, kezelések és gyógyszerek) intézzem belőle. Az albérlet és a kaja az ő pénzéből van. Szerencsére elég jól keres, nem azt mondom, hogy dúsgazdag, de nem kell éheznünk sem. Én minden erőmmel igyekszem besegíteni a háztartásban, főzök, takarítok, stb. Mellette pedig megpróbálok a saját erőmből egy itthonról végezhető munkát felépíteni, ami a szakmámba is vág. Nem tudom, sikerül-e, de nagyon bízom benne. Nekem nem az az álmom, hogy "kitartott barátnő" legyek, hanem feleség és édesanya. Akkor már nem érezném ennyire levegőben lógva magam, és a páromat is nagyon szeretem, vele képzelem el az életemet. Sokat beszélgetünk erről, és ő is bátorít, hogy a gyógyulásra koncentráljak, remélem, kitart mellettem...

25/n

[24F] Érettségizett 1 szakmás vagyok.

"legyél hasznos a társadalom számára" (írta v ki korábban) ez csak egy sz*r duma idiótáktól 50 éve, amikor talán még volt 20% értelme....manapság nulla. A mai ember élete a túlélésről szól annak érdekében hogy megtalálja azt a kevés boldogságot mit a sors neki szánt.

A közmunkákat tényleg kerüld el. Főleg lányként. Ahogy írtad oda ilyen 8 általánost se végzettek mennek akik legtöbbször inkább állatok mint emberek........... Viszont Normális munkát végezhetnél. Belekell fogni és tesztelni magad egy munkahejen. Ha nem tetszik akkor maradsz még pár napot egy kis plusz pénzért és továbblépsz. Ha kipróbálsz legalább pár munkahejet akkor lesz egykis pénzed is és tapasztaltabb leszel ilyen téren. Első lépésnek jó ennyi. Utána meg jobb képed lesz arról mit is kezdj. Sokkal jobb saját lábon lenni, és úgy szerelmet keresni. Én is azt teszem.........

Fodrászként nehéz lehet mert ismerettség kell, alaptőke kell mint vállalkozó, és szalon nyitáshoz is pénz kell és ha nem városban vagy akkor mégnehezebb. Szakmán kívül keresve lehet munkahelyet találni, normálisabbakat is.

50 ezer HUF tényleg szánalmas, én annyiért nem dolgoznék, inkább vártam a segélyt ami majdnem fele annyi volt. de 70-80ezer Nettóért már megéri dolgozni.

Egy átlagembernek ma csak annyi lehetősége van hogy olyan munkahejet talál amit hosszútávon is eltud viselni, szabadidejében űz v mi kis hobby-t amiben fejlődhet és szórakozhat, és keresi a szerelmet mert anélkül nincs is értelme élni.