Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az igaz, hogy ha jobban engedek, akkor kevésbé akar majd a barátaival lenni?
Az a helyzet, hogy a barátommal 11 hónapja vagyunk együtt. A barátaival gondok vannak. Ezalatt a 11 hónap alatt sokat bántottak (akaratlanul? a barátom így gondolja). Nem fogadnak el, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják hogy a barátom barátnője vagyok, vagy tárgyként tekintenek rám. Volt hogy rosszat mondtak rólam az egyik barátomnak (a kettő közül - nehezen barátkozom).
Ez idő alatt kialakult egy nagyon erős ellenszenv, a sok sérelem miatt én már nem is szeretem őket. Ha még csak ez lenne a baj. A barátom pedig nagyon szeretne velük is lenni, amit normál esetben megértettem (mikor még nem volt semmi probléma velük az elején), de most már zavar, hogy olyanokkal akar ennyire lenni, akik engem bántanak.
Sajna nagyon alacsony az önbizalmam, rossz az önképem/önértékelésem. Ez meg is látszik még ezekben a problémákban, mert azzal, hogy a barátom a "gonosz" barátaival akar lenni, nekem azt jelenti, hogy ők fontosabbak/bármikor a helyembe léphetnek, a nyakamban lihegnek. Tudom, ez az én hibám, dolgozom rajta hogy ne így érezzek, de nehéz, mikor annyi rossz tapasztalatom van a fiúkkal.
Szóval a félelmeim (hogy a barátai elveszik tőlem, a helyembe lépnek) és a velük kapcsolatos rossz élmények miatt elkezdtem "akaratlanul" is kisajátítani a barátom. Én próbálnám elengedni a barátaival, de olyankor félek, ideges vagyok. Utána általában veszekedés is van mert ideges/szomorú vagyok, látja rajtam, tudja hogy emiatt van az egész.
A kérdésem az, hogy ha jobban hagyom a barátomnak, hogy a barátaival legyen, akkor kevésbé vágyik majd a társaságukra?
19/L
válasza: válasza: válasza:Ők nem igazán alkalmazkodnak, barátom szerint azért, mert ők ezt szokták meg.
Ráadásul a barátom kissé elfogult. Pl amikor azt mondták szó szerint hogy szilveszterkor ne velem legyen, mert velük keveset van év közben velem meg sokat, ebből ő annyit értett, hogy hiányzik nekik. Ráadásul nem is az én hibám, nem én táblázom be a barátomat. ŐK nem keresik eleget/annyit, hogy nekik elég legyen. Vagy ha keresik is, sose úgy, hogy telefonálnak pl szerdán, hogy pénteken találkozzanak, hanem péntek este telefonálnak, hogy egy óra múlva találkozzon már velük itt vagy ott. És mikor a barátom nem megy mert velem AKAR lenni, akkor meg megy tovább a nyúzás hogy de menjen már. Kb elvárják, hogy engem itthagyjon, de mikor én kérnék pár percet mikor arra járok/baj van, akkor már mérgesek.
Nem, nem fog kevésbé vágyni a társaságukra, nem fog ezen az változtatni, hogy te akarod-e vagy sem.
Ellentétben a veled való kapcsolatán. A barátok mindenki számára fontosak, de annyira nem, hogy barátnőt lecseréljék e-miatt. Ha igen, akkor szerintem ott már gondok vannak.
Neked viszont nagyon is el kell fogadnod, hogy rájuk is szüksége van. Ha folytatódnak a veszekedéseitek e-miatt, mert elszomorodsz, hogy a barátaival van, akkor nem velük, hanem veled gyengül majd a kapcsolata.
Ahogy írtam, hülyeség attól félni, hogy lecserél majd rájuk,mert egy haveri kapcsolat és egy szerelmi kapcsolat között akkora a különbség, mint a tej és a tejút között. Viszont a tejút helyszínt ad, a tej pedig fehérjét az életben maradáshoz. (hülye példa, de jobb nem jutott az eszembe).
Ezt egyszerűen el kell fogadnod és max akkor van okod szomorkodni, ha a veled töltött időt cseréli le, hogy a haverjaival lehessen. Ha nem fog menni elfogadni a dolgokat, akkor bocsi, de benned van a hiba. (+ ha 11 hónapja nem beszélték le rólad, akkor nem is tudják, erre pedig legyél büszke)
(Előző vagyok)
Meg basszus... "És mikor a barátom nem megy mert velem AKAR lenni". Hol itt a probléma :'D? Nem a haverjait kell szeretned, hanem őt. A srácok általában nem előre beszélik meg az időpontokat, nem azért hívják pénteken este, mert téged csesztetnek és igen, lehet, hogy igenis hiányzott nekik szilveszterkor. Szerintem eltúlzod.
19/L, aki hasonló szituációban volt, de hagyta a barátját és megoldódtak a dolgok + beilleszkedett a társaságba.
Azon van a probléma, hogy nem fogadják el amikor azt mondja hogy velem akar lenni, hanem tovább erőltetik hogy hagyjon engem faképnél. Persze hogy elszomorodok mikor nem lehetek vele, de ez nem csak akkor áll fent amikor velük megy el. Akkor akadok ki, mikor úgy ment (megy) el, amikor velem lenne de mégis elmegy.
Én tudom hogy kellenek a barátom, sokszor én küldtem őt hozzájuk, hogy velük is legyen kicsit. De aztán a barátai rám kezdtek mérgesek lenni amiért ő velem akart lenni, meg amiért velem is volt/van nagyon sokat. De hát szabad akaratából van velem, én is csak megkérdezem hogy ekkor-akkor akar-e ezt-azt csinálni, és így vannak a programjaink, nem úgy hogy én közlöm vele hogy akkor most egész héten velem lesz és kész, de ők ezt nem fogják fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!