Megerőszakolták a barátnőmet, hogyan viselkedjek?

"en csak probaltam mondani neki, hogy probalja meg elfelejteni, szineszkedni, hiszen egy jatek az egesz. Az az igazsag, hogy en aztan egy igazi palyer vagyok, soha semmit nem veszek komolyan es mindent egy viccnek fogok fel.."

Szerinted jó tanács egy ilyen helyzetben, hogy "próbálja meg elfelejteni? Ami vele történt, fel lehetne fogni játéknak vagy viccnek?

Tényleg nem szeretném megbántani az érzéseidet, és nem vonom kétségbe a jószándékodat, de szerinted te 19 évesen és férfi testben mennyire tudod átérezni, amin ő keresztülment? Én nő vagyok, mégsem gondolom azt, hogy át tudom érezni, hogy mit érez egy megerőszakolt nő, mert szerencsére soha nem éltem át - legfeljebb megpróbálhatom elképzelni.

Ha ilyen helyzetben nekem mondaná bárki, hogy "felejtsem el, színészkedjek, hiszen ez az egész csak játék", - akár hónapokkal, akár évekkel egy ilyen trauma után - akkor érzéketlennek tartanám, aki semmibe veszi a fájdalmamat, és fogalma sincs arról, hogy miről beszél.

Egy volt kolléganőmet 17 évesen megpróbálták megerőszakolni egy liftben, este, edzésről hazafele menet. Nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szerzett, de a legrosszabbat sikerült elkerülnie, szerinte részben azért, mert a kajakozásnak köszönhetően - a kb. 160 centijéhez és vékony testalkatához meglepően nagy fizikai erő társult, másrészt azért, mert volt annyi lélekjelelenléte, hogy torka szakadtából sikítozni kezdett a liftben.

Akkor mondta el ezt nekem valami kapcsán, amikor már hosszú ideje ismertük egymást, és jóban voltunk, bizalmas viszonyban. Ő azt mondta, évek alatt heverte ki azt a traumát, és férfit -ha jól emlékszem - 23 éves koráig a közelébe sem engedett.

Elfelejteni a barátnőd sem fogja soha, 70 évesen sem, ami vele történt. Abban lehet bízni, hogy jó esetben előbb-utóbb fel tudja dolgozni annyira, hogy nem nyomja rá az egész életére a bélyegét, tudni fog újra szeretni és bízni, és férfit testileg-lelkileg közel engedni magához.

A helyedben a tanácsokat meghagynám a pszichológusnak, és beszélni is csak akkor beszélnék bármilyen formában a vele történtekről, ha ő maga hozza szóba, és akkor is nagyon meggondolnám, hogy mit és hogyan mondok.

Szerintem a létező összes érzelmi intelligenciádra szükség lesz ahhoz, hogy a kapcsolatotok túlélje ezt a krízishelyzetet.

mondjuk az áttudja-e érezni,, azért vannak más traumatikus élmények is, mint például,, a szüleit a szeme előtt gyilkolják meg brutálisan,, igaz kétlem hogy kérdező átélt bármi hasonló erejű dolgot...

visszatérve viszont ez mi?? "én ilyen player vagyok" ezt most úgy írod mintha nem tudnád kontrollálni magad, jaaaj nem tudok mit csinálni, viccet csinálok belőle, pont itt írod tudatosan SAJÁT MAGAD,, akkor meg? Igaz fogalmam sincs mit mondtál neki, szóval igazából nem is érdekel. Csak ez elég hülyén hangzó kijelentés volt, kb ilyen "óóóh hát én ilyen meg ilyen vagyok, úgyhogy punk-tum, véletlenül se fogom megerőltetni magam"

Na mind1, de ne mondj neki kb semmit, nem kell túldrámázni se mondjuk, bár amiket leírsz ez a lány már alapból elég labilis volt,, szóval nem tom...

szomorú történet azt ez van,,, neki se kéne ezen lovagolnia igazából, már csak azért sem, mert attól nem lesz jobb, csak rosszabb, magát emészti vele, főleg ha olyan szörnyen érzi magát tőle amennyire mondja