Anyukám szerint kihasznál a barátom, pedig szó sincs ilyesmiről hogy értessem meg vele ezt?

Mi sem állunk olyan hű de jól anyagilag, a barátom és a családja még annyira se. DE ettől függetlenül sose kért semmi olyat a barátom, sose vár el semmit se. Mindig meglepődik, ha kap egyáltalán valamit anyáéktól alkalmakra, pl ballagás, szülinap, névnap, karácsony. Mindig nálunk vagyunk amikor találkozunk, én nem nagyon szeretek hozzájuk menni (az oka most nem számít). De ha itt van se eszik mindig velünk/nálunk, van hogy este 6-7 fele jön és 9-10-ig marad LEGKÉSŐBB. Mindig mindenben támogat, jobban mint anyukám. Mikor elkezdtem úszni azt mondta anya hogy úgyis csak 2 hétig fogom csinálni, a barátom meg bíztatott hogy csináljam mert jót fog tenni menni fog az. A barátomnak mindig az az első kérdése anyáékhoz hogy miben segíthet mikor itt van, ha tudja hogy nekem is van valami rögtön kérdezi hogy segíthet-e. Igaz, volt egy időszak mikor "szinte itt lakott" mert mindig ő jött én nem mentem és akkor kb délelőtt 9-10-től este 11-12-ig itt volt és akkor tényleg mindig itt evett, de ez nyáron volt és elmúlt, többet nem is lesz ilyen. Azért volt akkor is itt annyit mert én nem szeretek hozzájuk menni, pedig ő hívott.

Anyukám szerint azért használ ki, mert szerinte "nem oszlanak meg a terhek" mint ahogy ebben a korban kellene a kapcsolatoknál a két család között. Nem érti meg hogy azért nem megyek hozzájuk és vagyunk itt mindig mert NEM SZERETEK menni. Kérdeztem akkor menjek oda úgy hogy nem szeretek ott lenni? Azt mondta hogy úgy ne menjek. Akkor mi van? Nem tetszik neki ahogy a barátom szülei bánnak velem és a barátommal. Én sose kapok semmit tőlük, nem nagyon vagyok bevonva a családi életbe. Barátom meg majdnem lyukas zokniba és szakadt nadrágba jár, mert nincs pénz újra. Jó, rátettem én is egy lapáttal mert mikor az anyukája viselkedése nem tetszett, akkor én anyának panaszkodtam és lehet hogy túloztam kicsit, már nagyon bánom hogy bármi ilyet elmondtam a barátom családjáról. Azt is megszólta anyukám hogy mindek jön ide a barátom mikor tesóm utazik el őt pakoljuk össze. Mondom azért mert ÉN HÍVTAM és én úgyse csinálok semmit én mért ücsörögjek egyedül, a barátom nem zavart és nem is volt útban, akkor is kérdezte hogy mit segítsen. Aznap volt az is hogy a barátom nem otthonról, hanem egy barátjától jött és itt fürdött, mert egész nap itt volt és itt is aludt, és anya azt szólta meg hogy hogy jön ide ahhoz a lányhoz akit szeret hogy koszos meg nem otthon szedi össze magát hanem itt. Hiába mondtam hogy én hívatm én mondtam hogy onnan jöjjön azonnal és hogy engem hibáztasson, azt mondta hogy engem nem tud, a barátom nem kisbaba már és haza kellett volna mennie (a barátom azért nem ment haza, mert írt sms-t hogy később jön, erre felhívtam mérgesen hogy milyen dolog az hogy másokkal betartja az ígért időpontokat nem késik, hozzám meg később akar jönni, és ezért inkább eljött hozzám hogy ne legyek megbántva, minthogy 2 óra múlva otthonról ott elkészülve. Anyukám azt is megszólta hogy igénytelen, mért nem veszem ezt észre, pedig nem az. Néha koszos a körme a munka és a kutya miatt, anyukám meg pont ezeket az alkalmakat szúrja ki.

Anyukám szerint ha már nem szeretek náluk lenni, akkor el kellene vinnie a barátomnak gyakrabban különböző helyekre. Nem fogom én a pénzét vinni úgy hogy annyit dolgozik azért a kis kevésért amit kap.

A barátom mindig mindenben csak támogat, az az első kérdése hogy hogyan/miben segítsen. Anya ezt mind nem veszi észre, és emiatt kialakult egy ellenszenv. Akármit mondtam hogy de nem használ ki, ezt meg azt teszi értem, nem jelentett neki semmit.

Azt mondta hogy ha látja hogy változik a helyzet, akkor majd elmúlik ez az ellenszenv is.

Mit tegyek?

19/L