Egy újabb képzelőt szituáció tőlem: spicces állapotban vajon tényleg jobb egy férfi?

Tehát... Egy nő összeismerkedik egy férfival. A férfi nagyon nyitott, vicces, folyton hülyéskedni akar, mégis tud akár komoly is lenni. Nem veszi vér komolyan az életet, sokat viccelődik, kész móka, felüdülés vele együtt élni.

Ám ennek bizony vannak előzményei, amiről a nő nem tud! A férfi valójában egy unalmas, döntésképtelen, introvertált, visszahúzódó, csendes alak, akit soha senki nem vesz észre. Azonban több év magányosság és a tapasztalatai alapján rájött, hogy spiccesen megnyílik, felszabadult lesz, és a nők ilyenkor rendkívül vonzónak találják. Nem részeg, hanem csak spicces.

Tehát hősünk minden reggel egy röviddel indít, amit folyamatosan, egészen elalvásig "szinten tart". VISZONT! Sehogy sem érezhető rajta a spiccesség azon kívül, hogy jó a hangulata. Sem piaszag, sem bukdácsolás, sem esés-kelés, semmi.

Aztán durván egy év együttlét után bevallja a lánynak, hogy ő valójában mindig spicces állapotú, mert józan állapotában ő csak egy üres, jellemtelen férfi, aki semmiről nem tud beszélni.

Egy nő, például Te, párkapcsolatban élő GYK-olvasó, mit szólnál akkor, ha a barátod azzal állna elő, hogy eddig ő mindig be volt csiccsentve, csak te nem vetted észre rajta, mert alapjában úgy hitted róla, hogy ő mindig ilyen?