Egy újabb képzelt szituáció tőlem: a részegnek - ha ő életed párja -, vajon mindig igaza van?

Képzeld bele magad az alábbi helyzetbe! Ha nő vagy, a nő helyébe, ha férfi vagy, akkor a férfi helyébe!

Összeismerkedik egy nő és egy férfi. Lángra lobban a szikra, hatalmas, mesébe illő szerelem, összejönnek, s évek óta együtt vannak. Minden megvan a kapcsolatukban, ami egy kapcsolathoz kell, szerelem, törődés, szeretet, megértés, tolerancia, alkalmazkodás, közös jövő, életcélok, tervek, blablabla... Lényeg tehát: a nő soha nem iszik, ám egyszer mégis előfordul, hogy felönt úgy rendesen a garatra, és ekkor valami különös dolog történik, szinte horrorfilmbe illő jelenet zajlik le a férfi előtt. A nő csontrészegen teljesen kifordul önmagából, rátámad a párjára, vérben forognak a szemei, üvöltözik, mint egy vadállat, halálba kívánja a férfit, s mindenféle nyálas, férfiatlan, homokos, selejt, buzі, hulladéknak lehordja őt. A férfi teljesen összeomlik lelkileg ezt a rendellenes ámokfutást látva, amit a nő alig negyed óra alatt alkotott. A nő lenyugszik a pamlagra, a férfi elvonul zokogva a saját szobájába. Másnap délelőtt felébred a nő, a férfi egész éjszaka nem aludt, teljesen szét van csúszva. A nő megkérdezi, hogy mi történt. A férfi szóró szóra elmeséli az éjszaka történteket a nőnek, a nő semmire sem emlékszik, és teljesen ledöbben azon, hogy részegen ilyen durván viselkedett a férfival. Mindketten szeretik egymást - elvileg.

Kérdésem, ha nő vagy:

Mire gondolnál? Hogyan tudnád kezelni ezt a kényes helyzetet? Mennyire döbbennél le azon, amit mesél rólad a saját párod? Mit tennél? Szereted a párodat,

Kérdésem, ha férfi vagy:

Elgondolkodnál-e azon, hogy részegen felszínre törtek-e a párodból az elfojtott indulatok? Mennyire zavarna ez téged össze? (Hiszen általában a részegek őszintébbek.) Elgondolkodnál-e azon, hogy megszakítasz a pároddal minden kapcsolatot? Szakítanál-e vele? Segítenél-e rajta? (Orvos, pszichológus stb.) Motoszkálnának-e a fejedben a párod elégedetlen szavai, amiket részegen a fejedhez vágott?