Szerintetek Így hogy fogom megtalálni a párom? Elsősorban a lányoktól kérdezem, h mi a véleményük erről, de srácok véleményét is szívesen veszem.

Pszichológus?! Lehet, ezt én is fontolgatom, de egyenlőre még próbálkozok.Próbálok megérteni dolgokat.

Kapcsolat függő lennék?! Elképzelhető. De ezzel csak magamnak ártok, ha ártok valakinek. Nem értem a nőket, mennyien sírnak már, h boldogtalanok, magányosak stb stb, de amikor meg jön valaki ilyennel, h komoly kapcsolatot szeretne, ahol ráadásul nem a nővel szemben állít igényeket, elvárásokat, hanem csak vele akar törődni, elhalmozni a szeretete kisbb nagyobb jeleivel, akkor az nem pálya, mert megijednek tőle, meg nem merik felvállalni azt, h igen, néha azért kell foglalkozni vele. De amúgy meg minden dologgal kell foglalkozni. Pl: az én esetemben picit többet kell ápolni a lelkem mint másnak, de egy másik kapcsolatban meg pl arra megy el az az energia, h mondjuk a srác félrelépéseiből eredő konfliktusokat kezelje. Most akkor melyik a rosszabb? És mégis, nagyságrendekkel több megbízhatatlan,de menő pasinak van párja, mint mondjuk az olyan mentalításúaknak, mint én... És ezt valahogy szomorúnak tartom, és érthetetlennek, h akkor most mi van??! A másik meg,amit egyszerűen nem értek, az az, h miért nem érékeli szinte egyik nő sem, azt a törődést, azt a megbecsülést, azt a szeretetet,azt, h mindennél többet jelent a számomra amit csak pusztán az generált, h ott van mellettem, és kiegészíti a lényemet, az utolsó darabbal, amihez ő maga, mint Nő a kulcs. Bakker ha én nő lennék, és valaki ezt akarná tőlem, nagyon örülnék neki, h van ilyen, h velem történik(főleg mert ha nő lennék, én is sírnék, h magányos vagyok, meg nincs egy normális pasi:D ),és végtelenül büszke lennék rá, h valaki meglátott bennem valamit, ami miatt úgy gondolja, h én vagyok számára az ideális. Szerintem ez mind mind jó dolog, nem értem az ellenreakciókat. Csajok, nektek erről mi a véleményetek?

Nos még egy dolog: nagyon rosszul látod, ha azt gondolod, h azért van szükségem kapcsolatra, h legyen aki tolja a szekeret. Nem várom el senkitől ezt! Szeretem magam intézni a dolgaimat. Nem azért kell kapcsolat, h valakinek a segítségével, támogatásával felkapaszkodjak. Nekem már megvan mindenem, amire éppen szükségem van: van saját lakásom(hitelmentes!), van autóm, igaz középkategóriás, de nincsenek nagy igényeim(ezen sincs hitel), van egy aránylag jól fizető munkám. Közép szinten fenn tudom tartani magam, megtanultam a saját lábamon megállni. Még a kapcsolatom előtt volt 3 év amikor volt rá lehetőségem, h bizonyítsam, h nem vagyok egy elveszett gyerek. Azért kell a kapcsolat, mert a párom nélkül mindent feleslegesnek érzek. Lehet mondjuk ez abból ered, h nem igazán vagyok kibékülve magammal(alulértékelem magam)ez pedig odáig gyűrűzött, h sokszor (de nem állandó jelleggel!!) alárendelem magam a kapcsolatomnak, ezáltal a páromnak. Ami szerintem megint csak hozzáálás kérdése, mert jó nem szokványos felállás, mivel nem sok férfi képes akár a legminimálisabb formában is alárendelni magát egy kapcsolatnak, vagy Élete nőjének, viszont azt is tudom, h olyan nők is vannak, akiknek ez bejön, tudnak a helyzettel mit kezdeni, és az előnyökre tudják kovácsolni. De sajna ez ritka, mert kevés nő látja azt be, h ez mekkora lehetőség lehet, ha jól használja ki a helyzetet. Elsősorba a saját problémáit oldja meg, mellékesen meg rajtam segít. Sztem, az lehet ez mögött, h kevés nő tud hosszú távon gondolkozni. Erre alapozva, h sokkal több olyan pasinak van kapcsolata, aki 12 egy tucat, jó, lehet jól néz ki, meg menő cuccokban jár, meg jaaaaj, milyen szépeket tudnak mondani, amíg arról van szó, aztán ugyanezeket elsüti majd pár hónap/év múlva másnak is, mert addigra már más fogja érdekelni... Ezzel szemben mondjuk én(és sztem vannak jó páran még hozzám hasonlók)nem igazán kerülök képbe, mert nem jasszoskodok a haverok előtt, nem követem a legújabb divatokat, nem érdekelnek a márkák (csak engem,tehát ha a párom márkabolond, akkor ez nem probléma, mert szívesen megadom neki, amire vágyik)vagyis nem vagyok az az átlagos fiatal. Elhiszem én, h sokaknak ez fúrcsa, nem fér bele, mert nem értik,h másképpen is lehet élni, mint ahogy azt a média, és a nyugati minták elvárnának. Viszont azt meg nem hiszem el, h senki, egyetlenegy nő sincs, akinek ez ne inponálna, vagy nem lát benne fantáziát. A környezetemben 2 ilyen lányt ismerek, de ők tabuk...:( (az egyik foglalt, a másik az unokatesóm...:))

Jah, és még egy dolog, és akkor ezzel be is fejezem:Meg vagyok róla győződve, h valahol a világban jópár olyan nő él, mint én. Aki hasonlóképpen csalódott, aki hasonó dolgokat vár az élettől. Csak sajnos a helyzetünkből adódóan(pl a bizalmatlanság,zárkózottság miatt) kicsi az esély, h egymásra találjunk..:( De egyenlőre még próbálkozom, aztán ha sokáig nem jutok előbbre, akkor majd jöhet a pszichológus!Addig is várnám a válaszokat, mert ha már semmi más nem is lesz, de annyit megért a kérdés, h kiírkálom magamból ezeket a negatív gondolatokat. Üdv: András

Kedves utolsó:azért ezt egy kicsit kifejthetnéd bővebben, mert lehet, h valahol igazad van, csak én nem így látom. 1, mert az anyámmal való kapcsolatom 15 éves korom óta karácsonyra, húsvétra, illetve valamelyikük név-,szülinapjára korlátozódik.2, 17 éves korom óta, mikor is apám eladta a fejem fölül a kecót a saját lábamon állok. Szóval nem érzem azt, h ez lenne a valós probléma, amit felvázoltál. Attól még lehet, h neked van igazad, csak akkor fejtsd ki, jobban, mert így nem fogok 1-ről a 2-re jutni.. 3,De ha még így is lenne, nem hinném, h ez bármiféle negatív hatást váltala ki valamelyik nőből is, ugyanis ilyen dolgok fel sem merültek beszélgetés közben.

Amúgy ha már itt tartunk, én azt érzem a legnagyobb problémának,h van 8 évnyi elmaradásom a társas kapcsolatok kialakítására vonatkozólag. Azzal tisztában vok, h ez az én hibám is részben, mert nagyon belekényelmesedtem a kapcsolatomba, de ezen túl már nem tok vele mit kezdeni, persze, ha tehetném másképp tettem volna, de ez már így alakult. És pontosan ezért kérek segítséget, (és nem csak itt, hanem még jónéhány más fórumon is), mert ez már meghaladja a képességeimet.És nincs bajom a negatív kritikával, mert úgy gondolom, h az is előrevihet, ha olyan, csak tényleg ki kéne fejteni...:-)

Köszi előre is: András