Szerintetek tudnék vele normálisan járni?

15/L vagyok. Régebben, az egész családom/én, anyu, apu, tesó nincs/ nagyon-nagyon jóban volt egy másik családdal/anyuka, apuka két velem egykorú kétpetéjű iker, egy kisebb fiú, és egy pici lány/De ez még akkor volt, amikor ovis voltam, és ott együtt jártam az ikrekkel. aztán ők elköltöztek, másik városba, és évekig nem láttuk őket. Egészen pontosan 1 hónapja. Sieltünk, és ők is abban a szállodában voltak, mint mi. Megint újra együtt mentünk mindenhová, és a szüleinket le sem lehetett vakarni egymásról. Így automatikusan a gyerekeket is összezárták. Vagyis engem velük. Azt is megemlítették, hogy visszaköltöznek. Aztán vége a síelésnek, hetekig csak telefonon dumáltunk. Majd 1 hete, bekopogtattak, hogy visszaköltöznek, mert az apukának itt adtak állást.Jó, ez eddig szép és jó, de az a baj, hogy az ikrek felnőttek. Az egyik alacsony növésű, mint az anyja, és nem a én estem. De a másik. Áhhhwwwww. Úristen. Fel se ismertem. És ááá. Annyira helyes Úristen! Asszem h beleszerettem. Főleg h megint mindent együtt csinálunk. Egy osztályba járunk, és házi, meg vacsi közösen. Ő meg folyton célozgat, hogy mennyire más lettem. Külsőleg is meg belsőleg is. És tegnap este ott lógtam a szobályában, mindenki a földszinten volt, csak mi ketten másoltuk a tesója háziját az ágyán. És mikor befejeztük, elkezdtünk dumálni. Elég keményen, és nyíltan. Hogy kinek volt már párja, hányszor smárolt, stb. És akkor bevallotta, hogy nagyon szeret, és azt akarja, hogy járjunk együtt. Én is azt mondtam, h semmi akadálya, de mit csináljunk a szülőkkel? Annyira idegesítő lenne, hogy mindig ott lennének körülöttünk. Félek, hogy belepiszkálnának a kapcsolatunkba. Mit tegyek?