Adjatok valami tanácsot, hogyan lépjek ki úgy egy kapcsolatból, ha attól tartok, hogy egyedül maradok? Úgy érzem, senkim sincsen.

Tudom, hogy kicsit hosszú, de kérlek olvasd végig! Amióta az eszemet tudom, mindig probléma volt a párválasztás. Elég visszahúzódó voltam, önbizalomhiányom volt, stb. Aztán végre kicsit megerősödtem és összejöttem egy pasival. Már lassan 5 hónapja vagyunk együtt, de nem felhőtlenek a dolgok. Alapvetően nincs közöttünk probléma, nem szoktunk veszekedni, jól megvagyunk. Viszont neki elég kevés ideje van rám is, meg úgy egyáltalán, eddig érzelmileg sem kerültünk olyan közel egymáshoz. Mivel csak hétvégén tudunk együtt lenni, hétköznap alig beszélünk és "hétvégi barátnőnek" érzem magam. Ezt a részét mondjuk kénytelen voltam elfogadni, most ez a helyzet, egyszer majd biztos lesz jobb is. A fő problémám az, hogy habár úgy érzem, hogy szeretem őt, és ő is engem, szeretünk együtt lenni, de én valahogy többre vágyom. Szeretném, ha mégjobban az életem része lenne úgy igazán és tényleg kötődnénk egymáshoz. Viszont erre nem sok esélyt látok. Úgy döntöttem adok még pár hónapot a dolognak, és ha nem sikerül ezt a dolgot megoldani, akkor szakítok vele.

Attól tartok, hogyha ő már nem lenne nekem, kb teljesen egyedül maradnék, csak egy jó barátnőm van, de ő állandóan a pasijával van elfoglalva, megváltozott a kapcsolatunk. Ha nekem se lenne barátom, akkor még ez a kis szeretet se lenne nekem. Most tudom úgy hangzik ez, mintha csak azért lennék a barátommal, hogy legyen valakim, de én tényleg szeretném, ha jobb lenne a kapcsolatunk, mert szeretem őt, de ha nem érzem azt, hogy igazán működik a dolog jobb ha inkább külön válunk.

Mit tehetnék azért, hogy javuljon a párkapcsolatom? Ha ezt nem sikerül mégse megoldani, mit tegyek, hogy ne omoljak teljesen össze? :/

Kérlek segítsetek! 21/L