Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi a véleményetek férfiak, ha ilyen barátnőtök van/lenne?
Nincs munkám. Ez itt a probléma.
Érettségim van, két tanfolyamot végeztem, de nem tudok velük elhelyezkedni, nyár óta.
A barátom dolgozik, 12 órázik, hol nappal, hol éjszaka.
Én persze nyilván itthon csinálom, amit kell, amit lehet, takarítok, pakolok, kocsit mosok, mászkálok, ahová kell, de mégis munkanélküli vagyok, és kínosnak érzem magam, hogy nem tudok továbblépni...
Zavar-e titeket az, ha ilyen barátnőtök van, aki épp "semmit nem csinál", mert nem tud mit, tanfolyamra pénz kell, pénz munkából van, és a szerencsére és az időre van hagyva?
válasza: válasza: válasza:Erre max úgy lehet válaszolni ha voltál már ilyen helyzetben, hát mivel én még nem. Nem tudom zavarna-e.
mondjuk több mindentől is függ értelemszerűen, meg azért igen, valszeg hosszútávon zavarló lenne,, mondjuk ha havi 3-400k -t keresnék akkor szívesebben adnák, na de azért van egy határ. Meg mondom értelemszerűen számít mennyire szeretjük egymást. Bár mondjuk akit nem annak eleve nem adnák.
válasza: válasza: válasza: válasza:Amíg könnyed kapcsolatokban éltem, ez nem volt számomra különösebben probléma, nem zavart ha egy csaj anyagilag ki volt szolgáltatva nekem, mert cserébe viták nélkül szép szavakra - bunkón azért nem éltem vissza vele - is alárendelte magát az én akaratomnak. (30-as éveim elejéig egyszerűbb csinos csajaim voltak, akikre bőven költöttem.)
Viszont anyám tanácsát megfogadva feleségnek már olyan nőt választottam, akinél már olyan szempontokat is mérlegeltem, amiknek addig túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam. Ilyen többek között a munkaetika, küzdeni tudás, kitartás is.
válasza: válasza:Elég nehéz munkát találni, főleg jó munkahelyet. A barátod problémát csinál ebből? Dühös rád, hogy miért nem találsz munkát?
Szerintem egy jóérzésű ember, ha látja hogy nem lustaságból nincs munkája (mert amúgy látja, hogy szorgalmas vagy, mindent megteszel otthon), akkor nem bánt emiatt. Próbálkozz tovább munkát találni. Ha nem bánt a barátod ezek miatt, akkor te is próbálj megbocsájtani magadnak.
A szüleimnél sok ilyen időszak volt, amikor nem volt munkájuk. Összetartottak, szerették egymást, nem kerestek bűnbakot, hanem összefogtak, hogy amit lehet megtegyenek, és közben összekovácsolódtak a bajban, és aztán valahogy jött mindig valami munka. Ilyenkor nemigen lehet mit tenni. Lehet veszekedni, de nincs értelme.. :)
Persze, keresek munkát, hogyne keresnék. Van, amikor behívtak próbanapokra, de azt úgy csinálják, behívnak 1 embert pár napra, majd másikat pár napra és így tovább, így dolgoztatnak ingyen embereket. Ha pedig mondanám, hogy írjunk róla valamilyen papírt, akkor jönne, hogy viszontlátás, majd lesz más. :(
A barátom nem hozta ezt szóba eddig még egyszer sem, ha esetleg hívtak állásinterjúra örült, de ilyen a fél év alatt 2-szer volt, sikertelenül, mert mindkettő helyre tapasztalt ember kellett, csak kíváncsiak voltak.
Nem tudom, hogy mit gondolhat erről a barátom, igazából én tartok attól, hogy mit mondana, ha kiönteném a munkát illetően a lelkem neki. Hiszen rosszul érzem magam ettől, hogy hónapok óta, nyár közepe óta nem tudok továbblépni. Ettől függetlenül a kapcsolatunk jó, így úgy vélem nincs ezzel problémája. Csak engem nyomaszt, ha sokáig még így marad, az hogy nem tudni meddig, és csak az általános dolgaimat tudom elintézni mindig, amit lehet, akkor azt megunja és egy sikertelen, szerencsétlen nő mellett nem igazán szeretne majd lenni... szerintem. Próbálkozom-próbálkozom mindig, de ez nagyon nehéz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!