Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A "viccből pofon" és barátai beleférnek egy kapcsolatba?
23 éves pasiról van szó, 2 éve vagyunk együtt. A lényeg, hogy a barátai és Ő anno igen verekedősek voltak, még a mai napig is elég sok balhé van és rendőrségi ügyek is voltak már. A legszörnyűbb az, hogy ezt menősködésnek és viccnek fogják fel. Észrevettem, hogy a barátom sok mindenben próbálj utánozni a baráti kör "karmesterét", például ha nagyon ideges, beleüt a falba, ágyba, ha vitatkozunk, rögtön elkezd ordítani. Szerencsére ez az "ütős dolog" nem nagyon volt jellemző eddig, de eléggé félelmetes néha... A másik probléma, hogy a barátom hiperaktív, néha úgy próbál velem verekedni, mint egy haverjával, csak az a probléma, hogy nádszál vékony 50 kilós lány vagyok, a barátom pedig 100 kilós! Mindig olyanokba kezd bele, amiben tuti Ő az erősebb! Néha az fordul meg a fejemben, hogy rajtam vezeti le, hogy Ő nem olyan "nagy szám", mint a haverja és valahogy így próbálja kompenzálni, hogy na, azért Ő is tud? Szerintem nem nagy szám ekkora testsúlykülönbségnél, de oké... De ezt ne úgy képzeljétek el, hogy halomra ver, meg bokszmérkőzés és rangadók vannak, mert nyilván nem bírom a kiképzést :D Na és még egy... Régebben sokat ordítozott velem, mert sok mindenre rádöbbentettem az életében, amiről Ő hallani sem akart, mert Ő a struccpolitika híve volt akkor... Bármit felemlítettem, ordított... Végre leszokott róla, azóta egy veszekedésünknél volt, hogy meglökött.... és bármiféle veszekedés nélkül is képes "csak úgy poénból" lökdösni, olyan fiúsan, hogy három lépést minimum hátralök, akár mások előtt is és ezt eléggé kellemetlennek érzem. Néha előjön neki, hogy szintén poénból meglibbenti az arcomat, nem rég picit erősebben libbentett... Régebben sok vitánk volt ezen, hogy ez nem vicces.... abbahagyta pár hónapig, de megint előjött. Ha pedig szólok neki, hogy én nem vagyok a haverja és ne verekedjen mindig velem, ne pofozkodjon és ne lökdössön, főleg mások előtt ne, akkor pedig veszekszik, hogy hisztizek, pedig vicces.... Szerintem pedig kellemetlen és megalázó... néha elmegy poénnak, de azért vannak határok és Ő soha nem "szeretetből" csinálja vagy gyengéden vagy viccesen, hanem mindig erőből és durván, mintha az egyik haverja lennék, akin kiélvezheti, hogy erősebb...
Hogy szoktathatnám le erről?
A viccből verekedéssel abszolút az ég világon semmi gond nincs.
A probléma az, hogy nálatok ez nem viccből történik, hanem indulatból.
Tudod, ha valaki viccből verekszik, akkor az nem idegből megy. Nálatok igen. Az, ha elönti a sz**r az agyát, és amibe tud, belevere egyet, az nem viccből verekedés, hanem súlyos önfegyelmezési probléma. Másrészt ha valaki viccből verekszik, az TUDJA, HOGY HOL A HATÁR. Volt barátnőmmel mi is volt, hogy verekedtünk, pontosabban inkább csak ő velem, én mindig a védekező fél voltam, én olyankor inkább csak csiklandozással meg piszkálással hergeltem. Nagyon törékeny lány, és tudtam, hogy ha megütném, az fájna neki, és az nem lenne vicc. Ő is csak úgy ütött, hogy tudta, nekem meg se kottyan. Na, ez a viccből verekedés, és nem az, amikor idegből, erőfitogtatásból csakazértis eléri, hogy fájjon neked.
Tudod, az igazság az, és nyugodtan pontozzon le, aki nem szereti, ha kimondják az igazságot, barátod egy amolyan igazi böszme. Persze, tudjuk, manapság ez a menő, az ilyen söpredékért minden nő odáig van, de ez most mellékes. Én azt mondom, bőven sokat elmond, hogy számára a kvázi bűnöző haveri kör a követendő példa, és tudod, ő az, aki téged b**szottul semmibe vesz, és csak a szerencsén múlott, hogy eddig egy kis derékfájással megúsztad. Na, akkor kellett volna kipenderítened, amikor ezért még téged cs*sztetett, meg jókat mulatott azon, hogy neked fáj.
Oké, eddig még csak balf**sz hisztijei voltak, meg pár könnyű testi sértés (mert igen, ez jogilag az lenne...), de tudod, ő az a jellem, aki majd egy szép napon részegen, ha épp nem úgy ugrálsz, ahogy ő fütyül, úgy ripityára ver, hogy az intenzíven fognak majd helyrehozni. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen véglények gyerekeiből lesznek a jövőtlen, súlyosan lelki sérült gyerekek. Mert ne hidd azt, hogy ha gyereki lesznek, velük különben fog bánni.
Összegzés képpen: ez egy szánalmas, kisebbségi komplexusban szenvedő lúzer, aki úgy akar keménykedni, hogy az 50 kilós barátnőjét néha szó szerint boxzsáknak használja. Érzelmi intelligenciája nulla, és hiányzik belőle az alapvető tisztelet a másik iránt.
Gondolom cigányok vagytok.
Én úgy szoktatnám le róla, hogy bevágnám a sittre, ott két napig ütni verni, üvölteni vele mint a fába szorult féreg, utáne meg meg 4 év kemény kényszermunka. Ez leszoktatná abban biztos vagyok.
Te meg ásd el magad, hogy egy ilyennel vagy együtt. Csak az akaszt ki igazán, hogy majd gyerekeket szülsz neki, ezzel is szaporítva a fajtátokat és azokat is nekünk kell majd eltartani.
ahogy előttem is többen írták: mint egy gyerek.
Meg amúgy mintha a haverja lennél. Pedig hát de nem. Szóval ha otthagyni nem is tudod ezt a kretént, akkor szépen állj elé és sorold fel, h ez meg ez nem jó így. Ha tud változni érted: jó. Ha meg a haverjai majomságai fontosabbak, meg h ő legyen az egyik vezérmajom, az sztem mindent elmond a hozzád fűződő kapcsolatáról is.
Kérdező, vagy te nem vagy normális, vagy a kérdés kamu.
A többiek már mindent elmondtak, amint látom.
Na, az, amit a pasid csinál veled, nem az a kategória.
Barátommal szoktunk "verekedni", ilyesmik. Ez abból áll, hogy én csikizem, vagy bökdösöm, ő meg védekezik. Az ellentámadás pedig, hogy megcsikiz. Ennyi. Max. finoman meglök, de közben mosolyog.
De nem kell panaszkodni, mert ez kell neked. Viseld el, max. egyszer agyonüt.
Kérdésekre és kijelentésekre válaszolva:
Nem vagyunk egyáltalán cigányok! Mindketten magyarok vagyunk és még egy vonóhúzás sincs bennünk! Nem élünk cigányokként egyáltalán és a barátom nem bűnöző! Visszaolvasva lehet úgy lehet értelmezni, hogy a barátomnak is voltak ügyei, viszont neki nem voltak ilyesmik, mert talán a "csapatból" Ő volt az egyetlen, aki jobban vigyázott ezekre, aki a rossz dolgokba annyira nem folyt bele. Viszont ha verekedni kellett, mert mondjuk az egyik barátjának úgy volt kedve, akkor ment és ütötte, vágta, ki a haverjával verekedett... bele se gondolt, hogy a másiknál kés is lehet vagy véletlenül úgy eshet, hogy nagy baj lesz vagy fordítva és Őt csukják le!
Nekem Ő az első barátom. Tudom, ez nem magyarázat semmire és nem használhatom kifogásként! Régebben viselkedészavaros volt, zárkózott volt és konkrétan szocializálni kellett, mert egyszerűen az emberekhez sem értett. Nem tudta felfogni a dolgokat. Például ha valakit megver, az fáj neki... hihetetlen, de egyszerűen ennyire elnyomták otthon a szülei, plusz nevelni nem nevelték, Ő nevelte magát a számítógép előtt és néha kiment balhézni, ennyi volt a nevelése! Sokat változott, amióta velem van, de ezt nem sikerült kinevelnem belőle...
Kedves kérdező! Valószínűleg nem ment át a lényeg.
Nem nekünk kell vele élnünk, hazamenni hozzá és elviselni a hülyeségeit, semmi érdekünk hogy rossz tanácsot adjunk, mi csak leírjuk a véleményünket. Ne gondolj mögé semmi rosszindulatot, de nekünk egyszerűen tökmindegy hogy hogyan döntesz, és ha nem úgy döntesz ahogy azt 20-ból 20-an tanácsolják, akkor engedd meg hogy normálatlannak tituláljunk! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!