A "viccből pofon" és barátai beleférnek egy kapcsolatba?

23 éves pasiról van szó, 2 éve vagyunk együtt. A lényeg, hogy a barátai és Ő anno igen verekedősek voltak, még a mai napig is elég sok balhé van és rendőrségi ügyek is voltak már. A legszörnyűbb az, hogy ezt menősködésnek és viccnek fogják fel. Észrevettem, hogy a barátom sok mindenben próbálj utánozni a baráti kör "karmesterét", például ha nagyon ideges, beleüt a falba, ágyba, ha vitatkozunk, rögtön elkezd ordítani. Szerencsére ez az "ütős dolog" nem nagyon volt jellemző eddig, de eléggé félelmetes néha... A másik probléma, hogy a barátom hiperaktív, néha úgy próbál velem verekedni, mint egy haverjával, csak az a probléma, hogy nádszál vékony 50 kilós lány vagyok, a barátom pedig 100 kilós! Mindig olyanokba kezd bele, amiben tuti Ő az erősebb! Néha az fordul meg a fejemben, hogy rajtam vezeti le, hogy Ő nem olyan "nagy szám", mint a haverja és valahogy így próbálja kompenzálni, hogy na, azért Ő is tud? Szerintem nem nagy szám ekkora testsúlykülönbségnél, de oké... De ezt ne úgy képzeljétek el, hogy halomra ver, meg bokszmérkőzés és rangadók vannak, mert nyilván nem bírom a kiképzést :D Na és még egy... Régebben sokat ordítozott velem, mert sok mindenre rádöbbentettem az életében, amiről Ő hallani sem akart, mert Ő a struccpolitika híve volt akkor... Bármit felemlítettem, ordított... Végre leszokott róla, azóta egy veszekedésünknél volt, hogy meglökött.... és bármiféle veszekedés nélkül is képes "csak úgy poénból" lökdösni, olyan fiúsan, hogy három lépést minimum hátralök, akár mások előtt is és ezt eléggé kellemetlennek érzem. Néha előjön neki, hogy szintén poénból meglibbenti az arcomat, nem rég picit erősebben libbentett... Régebben sok vitánk volt ezen, hogy ez nem vicces.... abbahagyta pár hónapig, de megint előjött. Ha pedig szólok neki, hogy én nem vagyok a haverja és ne verekedjen mindig velem, ne pofozkodjon és ne lökdössön, főleg mások előtt ne, akkor pedig veszekszik, hogy hisztizek, pedig vicces.... Szerintem pedig kellemetlen és megalázó... néha elmegy poénnak, de azért vannak határok és Ő soha nem "szeretetből" csinálja vagy gyengéden vagy viccesen, hanem mindig erőből és durván, mintha az egyik haverja lennék, akin kiélvezheti, hogy erősebb...

Hogy szoktathatnám le erről?