Izéé nem tom hogy kezdjek hozzá!?

nah szvóval ezt nagyon nehéz elmesélni mert nagyon hosszú és és ha róla van szó akkor mindig elakad a lélegzetem és elpirulok :)

nah.. 1 évig jártam az illetővel. 2008 októberében jöttünk össze és most 2009ben ősszel szakítottunk..

már 5 hónapja..

13 éves lány vagyok. (és lehet hogy kicsit gyerekesen fogom fel)de amíg együtt voltunk nem is gondoltam olyanra hogy milesz ha vége lesz, buta voltam.. és hagytam... most ahogy elveszítettem ráébredtem hogy nélküle nem tudok élni, és minden pillanatban róla álmodozom..

/ő dobott/ a dobás okát énis alig tudom nem volt képes elmondani az igazat/szerintem/

régebben került... mostanában egyre többet vagyunk együtt és jól elvagyunk.voltunk korizni és áll. a barátnőim a fő okai, én már rég leszarom őket de ő nem veszi észre...

most megyek úszni oda ahova ő. próbálom ott is összehozni a dolgokat...

és úgy érzem sikerülni is fog.

ti már éreztetek ilyet??.. hogy amikor ott volt veled akk csak úgy jólvan van és kész. de mikor elveszíted akkor jössz rá hogy mid is volt igazában?

én nem azt várom hogy oktassatok hanem hogy veletek is történt-e ilyen és hogy meséljetek én meghallgatok mindenkit szívesen..

de én télleg megis tudnék érte halni, hiányzik a csókja, az ölelése, és maga a tekintete is...

várom a hozzám hasonlóak levelét :)

13 /L