Van értelme komolyabbra fordítani, (vagy tervezni) egy olyan kapcsolatot, ahol az egyik fél menősebb, szeretne kipróbálni ezt-azt, még a másik inkább otthonülős?

Ha nem MINDIG menne vele, akkor nem nagy gond, ha viszont TELJESEN különbözöek, akkor hosszú távon nem lesz belöle semmi.

Szia! Ha kompromisszumképes felekről van szó és mindenki enged egy kicsit a másik kedvéért, hogy mindenkinek jó legyen akkor szerintem nincs ebből gond. Viszont ha az otthonülős SOHA nem tart a másikkal akkor hosszú távon ez nem működik. Volt egy ilyen kapcsolatom, egy évig húztuk aztán elegem lett, hogy mindig mindenhova egyedül megyek vagy otthon bámulom a zajdobozt.

Volt olyan párom, aki hiába volt "menős", csak olyan helyekre volt hajlandó menni, ami őt érdekelte, az én igényeimet magasról lesajnálta. A mostani inkább otthonülő, de van egy bizonyos minimum, amiben szívesen részt vesz, pl. nyaralni együtt járunk, és vannak olyan programok, amire ő is szívesen jön. A többire pedig ott vannak a barátaim. Nekem változatos életem van, és ő is boldog, nem okoz problémát, hogy egyikünk több dolgot kipróbálna, mint a másik. Ha egyáltalán nem lenne hajlandó kitenni a lábát, az probléma lenne.

Ha húzza a száját, az para. Én párom is ilyen, igazából egy lusta malac, itthon ülne egész évben, a barátaival se törődne. Én meg ezelőtt állandóan mentem, barátokkal, moziba, színházba, koncertre, túrázni, bicajozni... Szóval mindenfelé. Nálunk soha nem volt szájhúzás, pláne nem, ha csak a város másik végéig akartam menni. Én visszavettem lényegesen, és nem mennék minden hétvégén világot látni, ő meg belemegy, hogy amikor viszont tényleg akarok, akkor megyünk.