Legyek türelmes, vagy ki kéne adnom az útját?

3 hónapja megismertem egy pasit külföldön, az első hónapban együtt éltünk. Utána 4 hétre haza jöttem, majd visszamentem még 10 napra hozzá. Nagyon jól éreztük magunkat, azt mondta, hogy szeret és úgy tűnt, hogy ezt komolyan is gondolja, viszont nem mondta, hogy mik a tervei velem a jövőben. Azóta skype-on tartjuk a kapcsolatot. Azóta sem mondott semmit a terveiről, csak arról dumáltunk, hogy ki mivel tölti a napjait. Elhatároztam, hogy márpedig most már rákérdezek, hogy mi a helyzet. Ma beszéltünk is és elkezdtem a találkozásra terelni a témát, ő meg mondta, hogy nézegette a repjegy árakat, meg számolgatott, hogy hogy olcsóbb utazni és hogy jövő héten elkezd dolgozni (mert amúgy egyetemista) és hogy talán úgy már lesz annyi pénze, hogy reálisnak lássa a folytatást. De nagyon "védekezett", hogy ez most túl komoly téma ahhoz, hogy rendesen megbeszéljük. Szóval összegezve: látom én, hogy hiányzom neki és hogy gondolkodik, de mégis zavar, hogy ennyire nem tudja eldönteni és egyértelműen retteg attól, hogy kimondja, hogy "mi most akkor együtt vagyunk". Pedig szerintem 3 hónapnak erre elégnek kellene lenni. Félek, hogy az lesz a vége, hogy egy csomó pénzt költünk repjegyre, meg várok rá és nem nyitok más pasik felé, akik esetleg határozottabban velem akarnának lenni, hanem pénzt és energiát nem kímélve ragaszkodom hozzá, a végén meg majd közli, hogy kössz, jó volt, de ennyi volt. Viszont tényleg szeretem, szóval ha egy mód van rá, nem szeretném elveszíteni. Egy barátnőm azt mondta, hogy szerinte csak d*gni akar és ezt meg is teszi, amíg hagyom magam. Mondjuk ő egy elég népszerű pasi, szóval azt gondolom, hogy d*gni közelebb is tudna. De ki tudja... 23/N