Tudom, picsogás. De miért ilyen nehéz rendes párkapcsolatot kialakítani?

Mindig csak akkor mentem bele párkapcsolatba, ha már megbizonyosodtam arról, hogy tényleg van értelme, nemcsak a rózsaszín köd miatt nem látunk tisztán. Nem mentem bele olyanba, amiről tudtam, hogy nem fog sokáig tartani. Mégis már 3 kapcsolatom volt, amik együttesen nem tesznek ki 1,5 évet.

Legutóbbi barátnőmmel minden meseszépen alakult, tökre összeillettünk, mindketten boldogok voltunk, a környezet is "nézte", hogy milyen jó páros vagyunk.... egészen addig, míg képbe nem jött a volt barátja, akibe újra belezúgott, majd itt hagyott.

Igazából nem tudom én se, hogy milyen kérdésre várok egyáltalán választ. Csak most valahogy jól esik kiírni a bennem kavargó gondolatokat..

Hogyan kéne úgy ismerkedni, hogy ne járjon így az ember?

Nem értem, hogy miért hagynak itt egy olyan emberért, aki nem is fogadta őt el. Meg akart rajta mindent változtatni, nem fogadta el a származását, a nézeteit, a döntéseit. Ennek ellenére miatta hagyott el. Egyik pillanatról a másikra.

Valaki volt már hasonló helyzetben? Sok szánalmas kudarc után sikerült jó helyen kikötni?